Domonkos Jolán - Meseország királynéja
Meseország királynéja, tündibündi lány vagyok,
elmesélem én most nektek, hogy a világ szép nagyon.
Figyeljél te a mesémre, kicsi fiú és leány,
csillagok közt éldegéltem, de a Föld várt énreám.
Lerepültem csillagszánon, a Nap húzta szekerem,
hogy szebb legyen a te álmod, álmodjál most énvelem.
Lehet neked kívánságod ezer, vagy egy, mindegy hány,
teljesítem, hogyha várod, a sóhajod hozzám száll.
Élj boldogan, élj a mának, nevessenek szemeid,
lesznek majd szebb, és lesznek még ennél is jobb perceid!
A holnapot, hogyha várod, lángol majd a szeretet,
puszit ad és vigyáz reád, megfogja mindkét kezed.
Elvezet a boldogsághoz a csillagos ég felé,
a Földön is a mennyekbe, egy biztosabb lét felé.
Álmodj szépet, álmodjál jót, ezt üzenem teneked,
varázspálcám odaadom kölcsönbe most, gyerekek.
Fogjad bátran, lengesd csak meg, csillámpor zúdul majd rád,
csillogni fog körülötted újra a csúnya világ.
Így lesz szép a nappal és éj, így lesz szép az életed,
azt kívánd, hogy legyen béke, és nagyon sok szeretet!
Nevetés száll fel az égbe, játszik a sok kisgyerek,
a szemükben ragyog a fény: "Ne féljetek emberek!"
Az életre rástartolunk, a világunk legyen jó...
Csodás érzés jó tündérként repdesni az álmokon.
