Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Gyökér-falvi történetek
Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.
Régen esett eső siralmas a látvány.
Fakuló levelek, hervadó virágok,
ilyen forróságot Rák apó sem látott.
Csökken a víz szintje az erdei tóban,
Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.
Néha előmászott az eget kémlelve
az apadó tavat aggódva figyelte.
Mi lesz, ha kiszárad, hol lel majd otthonra,
mikor itt becsülik, mindig akad munka.
Ahogy búslakodott észrevett egy nyomot,
ici-pici láb volt... - Kié ?- gondolkodott.
Egy fűzfa aljában, rátalált, ki hagyta,
egy tündér üldögélt, búsan szomorkodva.
Ráköszönt apóka, - Szép napot kedveském!
Megijedt a tündér. - Nincs baj, tőlem ne félj!
- Dehogy nincs jó apó, elszakadt a szárnyam,
így nem jutok haza, sírok egyfolytában.
Ott lakom én messze, túl a szivárványon.
Vajon édesanyám valaha még látom?
- Ne sírj kicsi lányka van tűm, cérnám, olló,
lesz majd másik szárnyad, Rák apó jó szabó.
Lepke hullott szárnya, akad itt a parton,
méretre kiszabjuk. gyorsan meg is varrom.
Csattogott az olló dolgozott a szabó,
jobb lett, mint a régi, rá adta Rák apó.
Hálás volt a tündér gyorsan tova röppent,
apó tovább búsult a víz apadt, csökkent.
Épp aludni készült, kopogást hallani,
- Rák apót keresem! - kiabált valaki.
Elámult apóka a szép jövevényen,
ezüstben csillogó, szépséges tündéren.
- Jó estét Rák apó! Esőtündér vagyok.
A szivárványon túl felhőket uralok.
Hálásszívvel jöttem lányom hazajutott,
és mert segítettél ajándékot adok.
Teljesítem vágyad kívánhatsz akármit.
Álmélkodott apó. - Hiszen épp volna mit.
Van is kívánságom nem is akármilyen,
csak az eső essen aszály sose legyen.
Bólintott a tündér, de el is tűnt nyomban,
legyintett Rák apó, - Ezt is csak álmodtam.
Kiáltásra ébredt, - Hurrá!! De jó, de jó!!
Kimászott vackából, s elámult Rák apó.
Szakadt az eső, s mindenki boldogan táncolt, ujjongott.
Felfrissült végre az erdő éledtek fák és virágok.
Micsoda különös titok! Rák apó büszkén somolyog,
s mintha valaki intene ott, ahol szivárvány ragyog.
