Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő magazin

Titi Hajnalka: A farkas és a négy barát

Titi Hajnalka: A farkas és a négy barát

Messze földön valahol, egy hó lepte erdőségben,
Élt együtt négy igaz barát boldogságban, szeretetben.
Barátságuknak a híre, messze földre is eljutott,
S bizony irigyelték őket, szelíd állatok és vadok.

H. C. Andersen - A kis gyufaárus lány

H. C. Andersen - A kis gyufaárus lány
H. C. Andersen - A kis gyufaárus lány

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.

JOSEF HALTRICH gyüjteményéből - A RÓZSALÁNY

JOSEF HALTRICH gyüjteményéből - A RÓZSALÁNY
JOSEF HALTRICH	gyüjteményéből - A RÓZSALÁNY

Volt egyszer egy asszony, aki az erdőben lakott. Ez az asszony szánalomból a házába fogadott egy szegény árva fiút, aki eltévedt az erdőben, és úgy gondját viselte, mintha édesanyja lett volna.
Mikor a fiú felnövekedett, egy napon így szólt az asszonyhoz:
- Anyám, nekem el kell mennem, hogy megkeressem a Rózsalányt!

Sás Károly: Ma a kukoricafosztásról mesélek

Ma a kukoricafosztásról mesélek
Ma a kukoricafosztásról mesélek

Ma a kukoricafosztásról mesélek. Ugye milyen furcsa kifejezés már ez nektek?
Van annak a munkának másik neve is: tengerihántás. Ahol én éltem ott kukoricafosztásnak mondták.
Amikor a szüleitekkel utaztok látjátok, hogy a kukoricaföldeken gépek takarítják be a termést.
A kukoricacsövekhez már nem is ér hozzá az ember. Gyerekkoromban nem így volt.

Titi Hajnalka: Bakator

Titi Hajnalka: Bakator

Egyszer volt, hol nem volt, az Ér folyón innen és Jankafalván is túl, volt egyszer egy csodaszép falu, aminek a neve Bihardiószeg. Nagyon boldog emberek éltek itt, hol jólétben, hol szegénységben, de mindig igaznak maradva, és nagyon büszkék voltak településükre, hiszen itt termelték a messze földön is híres aszúborokat. Még magának a kínai császárnak is készítettek megrendelésre az 1870-es években. Nem mindenki ismerhette e csodát, az emberek nagy része csak azt tudta, hogy itt terem a legfinomabb bor, az egész földkerekségen, holott ami igazán finommá tette, maga a csodaszőlő, amit a helyiek egyszerűen csak Bakatornak hívtak. A legöregebbek pedig, hűen őrizték a titkot és vártak, hogy egy napon tovább adhassák az arra érdemeseknek.

Kovács Barbara: Egérfagyi

Kovács Barbara: Egérfagyi
Kovács Barbara: Egérfagyi

Kovács Barbara: Egérfagyi

Nagyon meleg volt aznap. Réka, aki már iskolás volt, kitalálta, készítsenek fagylaltot! Panni, a húga, nagy örömmel egyezett bele a dologba. Anya elmondta, mi minden kell hozzá, a két kislány pedig nekilátott. Tejszínt habosítottak, málnát és epret törtek össze egy villával, belekeverték a kemény habbá vert tejszínbe. Kristóf, a legidősebb testvér, a készítésben ugyan nem segédkezett, de időnként belekóstolt a készülő fagyikba, és megállapította, hogy nagyon finomak lesznek. Amikor már megfelelő ízűnek tűntek a keverékek, kis tálkákba, poharakba adagolták, és már mehetett is a fagyasztóba a finomság.

Bódai-Soós Judit: Gőgös Lenke

Bódai-Soós Judit: Gőgös Lenke

Egyszer régen, réges-régen, a varázslatok idejében, szép országunknak szívében állt egy aranypalota. Ebben a palotában egy jólelkű öreg gróf lakott, akit mindenki csak Simon apónak hívott. Kilenc gyermeke volt a grófnak, s a kis Lenke volt mind között a legifjabb. Talán ezért, talán nem, de alaposan elkényeztették a kislányt. Szemtelen volt, gőgös és pimasz. Mindenkinek azonnal a szemébe mondta, hogy mit gondol róla, és általában nem gondolt senkiről semmi jót. Szégyellte is magát miatta Simon apó eléggé. Nem szerette társaságba vinni Lenkét, mert abból előbb-utóbb úgyis sértődés lett, hiszen a kis pimasz mindig talált valakit, akibe beleköthetett. Egyszer viszont nagyon megjárta a pimaszságáért.

KIRÁLYLÁNY A LÁNGPALOTÁBAN

KIRÁLYLÁNY A LÁNGPALOTÁBAN
KIRÁLYLÁNY A LÁNGPALOTÁBAN

KIRÁLYLÁNY A LÁNGPALOTÁBAN

Erdélyi szász népmese

Volt egyszer egy szegény ember, annak annyi gyermeke volt, mint a rosta lyuka, és a falujának minden lakosát meghívta már komának. Mikor tehát megint kisfia született, kiült az országútra, hogy az első arra jövőt megkérje, legyen a komája.
Akkor egy szürke kabátos öregember jött arra az úton, azt kérte meg, s az öreg szívesen el is fogadta a meghívást, elment vele, és segített megkeresztelni a fiúcskát.

A cinkotai nagyicce* története

A cinkotai nagyicce története

A cinkotai plébános püspök szeretett volna lenni. Meg is írta Mátyás királynak, hogy így, meg úgy, ő már eleget plébánoskodott, a király tegye meg püspöknek. Mátyás király megüzente, hogy püspök lehet, ha megfelel az ő három kérdésére: ,,Hol kel fel a Nap? Mennyit ér a király? Mit gondol a király?” Ha ezeket a kérdéseket megválaszolja a plébános, akkor püspök lehet, ha nem, kiveti még a plébánosságból is.

Bódai-Soós Judit: Békaugrató

Bódai-Soós Judit: Békaugrató
Bódai-Soós Judit: Békaugrató

Bódai-Soós Judit: Békaugrató

Néhány éve, Lackó barátom a nagyszüleinél nyaralt egy tiszaparti falucskában, amikor oly különös kalandban volt része, hogy el se hinném, ha nem éppen magam mesélném.
Nagyvárosi gyerek volt ő, aki a csintalanságban elől járt, a dologban meg hátul kullogott. Szülei éppen azért küldték falura, hogy a kemény parasztmunkán edződött öregeknél egy kis szorgalmat, hasznosságot tanuljon. Hanem a lurkónak nem igen fűlött a foga a munkához, mert bizony továbbra is csak csupa haszontalanságokon járt az esze, s akár hívták, akár küldték, nem szívesen mozdult. 

Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai 4

Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai

A nyári tábor végén a gyerekek élményekben gazdagon indultak haza. A szőke, kékszemű fiúcskára Petire, különösen nagy hatással volt a barlanghoz tett kirándulás. Hazaérve, csak mesélt és mesélt…

− Képzeld anya, a barlangnál láttunk denevéreket, mikor a fejünk felett cikáztak. Az erdőben megfigyeltük a madarak hangját és utánozni próbáltuk őket. Nagyon sokat nevettünk. - Vett egy nagy levegőt és folytatta.
− Kata néni felolvasta Az erdő fohászát, és megkérdezte, hogy ki milyen erdei élőlény bőrébe bújna. Én denevér szerettem volna lenni. Anya, a születésnapomon öltözhetek denevérnek? Varrsz nekem denevér ruhát?

Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai 3.

Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai

Kata és Éva néni a nyári tábor résztvevői számára kirándulást szerveztek a Pisznice-barlanghoz. Az erdő fái között kitaposott és kanyargós ösvényen haladt a vidám kis csapat, és a gyerekek csak kérdeztek és kérdeztek.

- Kata néni, ez milyen fa? Tölgy fa. - felelte.

- Éva néni, mi ez a hang: „tükk, tükk, tükk” A fakopáncs kopogtatja a fa kérgét. - érkezett a válasz.

- Denevéreket fogunk látni?

- A denevérek általában napnyugta után, szürkületkor szállnak ki vadászni a barlangból, azonban előfordulhat, hogy láthatunk.

Kata ás Éva néni igyekezett minden kérdésre válaszolni, de minden választ egy újabb kérdés követett.

Mese a legényről, aki nem tudott helyesen enni - Litván népmese

Mese a legényről, aki nem tudott helyesen enni

Litván népmese

Egy legény nem tudott helyesen enni. Nem tudta, hogy melyik ételt hogyan is kell el-fo¬gyasz¬tania. Már háztűznézőbe készül, amikor az anyja mondja neki:
– Hogyan fogsz ott enni? Hiszen te egyáltalán nem tudsz enni!
Mégis elment. Fogadták is a lányos házban, tojást tettek eléje az asztalra, de a fiú nem tudta, hogy hogyan lehet azt megenni, ezért inkább nem evett semmit. Mondta is a lány:
– Furcsa egy legény ez, semmit sem eszik.

A róka megette a medve mézét - Lett népmese

A róka megette a medve mézét

Lett népmese

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy medve, akinek két szolgája volt, egy róka-lány és egy farkas-fiú. A medve egyszer sétára indult, és eljutott egy helyre, ahol méhkasok álltak. Elvett egyet, elvitte a házába, és felállította a rét szélén. De a róka is mindenféleképpen meg akarta kóstolni a mézet. Most ott van a méz a rét szélén, de hogyan jusson hozzá? A medve egy pillanatra sem engedi el a munkából. De végül így szólt: „Jövő vasárnap estefelé keresztelőbe kellene mennem - eressz el!”
„Jól van,” felelte a medve, „mosogasd el az edényeket, akkor elmehetsz.”

Hans Christian Andersen: Borsószem hercegkisasszony

Hans Christian Andersen: Borsószem hercegkisasszony

Volt egyszer egy királyfi, aki hercegkisasszonyt akart feleségül venni, de nem ám holmi jött¬ment hercegleányt, hanem olyat, aki igazán trónra termett. Bejárta az egész világot, hogy meglelje a hozzá illőt, de minden választottjában talált valami kivetnivalót. Hercegkisasszony akadt ugyan elég, de a királyfi kételkedett benne, hogy vérbeli hercegkisasszonyok, mert mindegyik tett valami olyat, ami nem illett hozzá. Hazatért hát a királyfi a birodalmába, és igen elbúsult, hogy nem lel magához való feleséget.

Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai 1.

Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai

A Gerecse hegység Pisznice-hegyének meredek, sziklás, napsütötte déli oldalából nyílik a Pisznice-barlang. Ez az a barlang, ahol történetünk szereplőinek élete és kalandjai kezdődtek.

Egy júniusi napon a barlangot körül ölelő tölgyfák között csak úgy nyüzsgött élet. Az erdei szellő táncát járta a fák leveleivel, és lágyan simogatta a virágok szirmait. A méhek döngicséltek és a szorgos hangyák az erdő mélyén rendezett sorokban meneteltek.

Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai 2.

Kovács Ivett: Deni, Dini és Dönci kalandjai

A három kis denevér minden idejét együtt töltötte és jó barátok lettek. Az éjszakai vadászat után visszatértek a barlangba és a csapat mély álomba szenderült. Néhány óra múlva, Dönci álmából ébredve, hangokra lett figyelmes. Szárnyával izgatottan bökdöste Dini oldalát, hogy felkeltse őt. Dini szintén meghallotta a hangokat és Denit sem szerették volna kihagyni az ígérkező kalandból, így ébresztgetni kezdték. Deninek esze ágában sem volt felkelni, nagyot nyújtózott és a szemecskéjét éppen csak kinyitva, kérdően Döncire és Dinire nézett.

− Miért keltettetek fel, mikor olyan békésen aludtam? - Hamarosan meghallotta ő is a hangokat, pillanatok alatt megértette a többiek izgatottságát.

Farkas L Rozália: Erdő őre

Farkas L Rozália: Az Erdő őre

 Mesevarázs c. könyvből egy mese

Egyszer volt, hol nem volt, valahol volt egy kicsi falu. Annak a falunak a szélén volt egy takaros kis ház. Abban éldegélt egy ember a két gyermekével. Nagy szomorúság szakadt rájuk, mivel meghalt a felesége, s így árván maradtak.

Hanem, ahogy mondják, a baj nem jár egyedül, mert alighogy eltemették a szegény asszonyt, máris jöttek a kapzsi rokonok, mint a keselyűk, aztán az embernek minden kis vagyonkájára rátették a kezüket. Nem nézték azok még a két árvát sem, hanem még a házat is elvették a szegény embertől.

Bódai-Soós Judit: Pengi és a barátság

Bódai-Soós Judit: Pengi és a barátság
Bódai-Soós Judit: Pengi és a barátság

Bódai-Soós Judit: Pengi és a barátság

Pengi, a zsiráfcsikó nagyokat sóhajtva üldögélt egy fa árnyékában.
– Miért sóhajtozol? – hangzott a váratlan kérdés Pengi feje fölül.
– Mert szomorú vagyok – felelt a kis zsiráf. Közben föl sem pillantott, hogy megnézze, ki szólította meg.
– Miért vagy szomorú? 

Mester Györgyi: Badar beszéd

Mester Györgyi: Badar beszéd
Mester Györgyi: Badar beszéd

Mester Györgyi: Badar beszéd

Az istállóban öten laktak: Laci, a ló, akit a gazdasszony „lókötő” bátyjáról neveztek el, Gömbi, a tehén, aki nevét gömbölyded idomairól kapta, két kecske, akik annyira hétköznapiak voltak, hogy csak „a nagy kecske” nevet viselték, valamint egy kis gida, akit a „Badar” gúnynévvel ruháztak fel.

Tóthárpád Ferenc: ADRIENN ÉS A FELHŐK

Tóthárpád Ferenc: ADRIENN ÉS A FELHŐK
Tóthárpád Ferenc: ADRIENN ÉS A FELHŐK

Tóthárpád Ferenc: ADRIENN ÉS A FELHŐK

Nem volt nagyon régen, amikor az égen vattaszerű gomolyfelhők jelentek meg. A járókelők felgyorsították lépteiket, talán csak Adrienn kínálta zavartalanul áruját, a tőle megszokott kedvességgel. Sokszor segített a szomszéd néninek, akié az üzlet volt. Ügyesen mozgott a tavaszi virággal telt vödrök között, ezért a szülei nagyon büszkék voltak rá.
A kislány ügyet sem vetett a felhők aszfaltra vetődő árnyékára. A kisvárosban, a hegyek alatt, gyakoriak voltak a könnyű, nyári záporok, fákat döntőgető viharok. Arra, hogy a környék lakói már sokallták az égből kapott áldást, leginkább csak Adrienn méltatlankodó megjegyzéseiből lehetett következtetni:

Holland mese - Mese a tulipánról, a facipőről meg a füles fejkötőről

Holland mese
Holland mese

Mese a tulipánról, a facipőről meg a füles fejkötőről - Holland mese

Élt egyszer egy kis holland halászfaluban egy gyönyörű halászleány. Szépségének hírére messze földről jöttek falujukba a legények, hogy megcsodálják és feleségül kérjék. A leányka azonban nagyon hiú és nagyon büszke volt.
Kijelentette, hogy csak ahhoz a halászhoz megy feleségül, aki három kívánságát teljesíti.
Egyszer eljött a faluba a legszebb és legerősebb halászlegény, hogy megkérje a leány kezét. Ezt a legényt már nem volt szíve kikosarazni a hiú lánykának, elmondta hát neki első kívánságát: ültessen az ablaka előtti kis kertbe olyan virágot, amilyet még soha senki nem látott országukban.

Mester Györgyi: A homok kincse

Mester Györgyi: A homok kincse
Mester Györgyi: A homok kincse

Mester Györgyi: A homok kincse

Az ifjú herceg már évek óta járta a világot, kéttucat idegen nyelven beszélt, azonban esze ágában sem volt hazatérni. Még többet akart látni a világból, mielőtt megkezdi bölcs uralkodását a saját birodalmában.
Felkeresett ugyan számtalan gazdag várost, látott mérhetetlenül szegény falvakat, hófödte csúcsokat mászott meg, barátkozott kannibálokkal, túlélt több őserdei kalandot, hónapokig hánykolódott a viharos óceánon, oroszlánra vadászott a szavannákon… csupán a sivataghoz nem volt még szerencséje.

Orgoványi Anikó: Beporzók országa

Orgoványi Anikó: Beporzók országa
Orgoványi Anikó: Beporzók országa

Orgoványi Anikó: Beporzók országa

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különleges birodalom, a Beporzók országa. Királynőjüket, Apojda Zöngellát, szerették és tisztelték alattvalói, mert bölcs volt és igazságos. Hozzá tartozott minden, ami beporzással kapcsolatban állt. Az ország lakói - a lepkék, méhek, dongók, darazsak - békességben éltek egymással. Nagykövetük is volt, Kóbor Zefír, a szellő.

A hinta, meg a körtefa

A hinta, meg a körtefa
A hinta, meg a körtefa

A hinta, meg a körtefa - Népmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy öreg gazdaember. Annak az öreg gazdaembernek a kertjében volt egy körtefa, s azon a körtefán szép nagy körték termettek. A szomszédjának keskeny udvara volt, az istálló jó hátul volt, éppen a körtefa iránt.
Annak a szomszéd embernek volt egy olyan nyolcévesforma huncut fia. Annak a gyereknek mindig valami komiszságon járt az esze. Legjobban szúrta a szemét, hogy mennyi körte van az öregember körtefáján. Egyszer, amikor átlesett a kerítésen a gyerek, látta, hogy az öregember ott fekszik a körtefa alatt hanyatt, a kalapja a szemére van téve, s a pálcája, amivel sétálgatott, mellette.
Csábította a körte nagyon a gyereket, nem nyughatott. Gondolkozott, töprenkedett, hogyan juthasson ő oda, hogy azokból a körtékből egyék. Végül is kitalálta. Elment, megkereste a kenderkötelet, amelyikkel az apja kötötte le a szénát a szekéren, s a csűrgerendára felkötötte a kötelet, úgy csinált hintát magának.

Mester Györgyi: Egy tulipán életrajza

Mester Györgyi: Egy tulipán életrajza

„Amikor először tettem említést arról, hogy megírom az életrajzomat, a környezetemben lévő tulipánok mind nevetésben törtek ki, mondván, írni csak az tud, akinek papírja és tolla van.
Hát ezekkel én valóban nem rendelkezem, viszont ezért is írok gondolatban. Hiszen akinek „feje” van, az ugye képes a gondolkodásra. Mivel ezt az érvemet senki nem tudta megcáfolni, hozzá is fogtam a megvalósításhoz.
A kezdetekről szinte semmi élményem nincs. Az akkor történteket valaki másnak kellene megírnia, aki már akkor is ott volt, amikor a lényemet rejtő hagymácskát a kertészkedő kedvű öreg hölgy ledugta a földbe, és gondosan rányomkodta a porhanyós talajt.
Valószínű, a tavaszi nap, és a májusi langy esők együttesen keltették bennem az első bizsergető érzést, mely a testemet formázó zöld szár gyors növekedését eredményezte. Kellemesen csiklandó emlékeket elevenít fel a levelek kibújása is, de az igazi mámorító érzés akkor fogott el, amikor a szoros bimbóból kibontakoztak a szirmaim.

Mester Györgyi: Kutyafuttában

Ujréti Ági grafika
Mester Györgyi: Kutyafuttában

Mester Györgyi: Kutyafuttában

Volt egyszer egy fiatalasszony, aki bizony nem a szorgalmáról volt híres. Kedvenc szófordulata volt ugyanakkor a „kutyafuttában”, és ennek megfelelően is élt.
Igazán csak pletykálni szeretett, s ha a szomszédasszonyai megkérdezték, miért nem otthon szorgoskodik inkább a fecsegés helyett, ő mindig így felelt: ó, megcsináltam én már odahaza mindent! Jókor reggel, kutyafuttában, készítettem az uramnak egy kis reggelit, aztán kutyafuttában rendet raktam a házban, egy kicsit kapálgattam a kertben is, s majd ha jól kibeszélgettem magam, kutyafuttában összeütök egy kis harapnivalót a férjemnek, hogy legyen mit ennie, mire este hazajön a szőlőből!

Molnárné Szabó Veronika: Manómese

Manómese
Molnárné Szabó Veronika: Manómese

Manómese

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, egy kerek erdő közepén állt egy öreg tölgy, melynek odvában picur manócska éldegélt, úgy hívták, Hablaty. Főhősünk nem véletlenül kapta épp ezt a nevet, de nem ám! Ugyanis bárkivel is találkozott, azon nyomban elkezdett megállás nélkül beszélni! Járt a szája, még levegőt sem vett, csak mondta a magáét folyamatosan.
Egy alkalommal például, szokásos délutáni sétája során összefutott Szelíddel, a kedves őzikével.

Sás Károly: Most a húsvétról mesélek

Most a húsvétról mesélek
Most a húsvétról mesélek

Most a húsvétról mesélek. Arról a húsvétról amire úgy 5 éves koromtól emlékszem.
Akkor nekem, nekünk gyerekeknek a húsvéti ünnep legérdekesebb napja hétfő volt, természetesen a locsolkodás miatt.
Vagy inkább a “felkerekedés” a rokonok és a jó barátok meglátogatásának izgalmáért.
Édesapámmal mentünk locsolkodni mégpedig szépen felöltözve a legszebb ünnepi ruhában.