Amikor a téli esték sötétsége egyre nagyobb és nagyobb falatokat harap le a nappalokból, mi mást is tehetne a gyermek, mint hogy anyja ölébe kucorodik és mesét hallgat? Andris is éppen ezt tette a hideg, decemberi estéken. Édesanyja meséi varázslatos világokba repítették a kisfiút, olyan helyekre, ahol hírből sem ismerték azt a kínzó szegénységet, amiben ők éltek.
Andris édesapja már olyan régen meghalt, hogy a fiúcska szinte nem is emlékezett rá. Azóta édesanyjával tengődtek kettecskén, és bizony azt is kétszer meg kell gondolniuk egy-egy keményebb téli estén, hogy gyújthatnak-e villanyt, ha egy kicsit erősebben kell fűteniük. Vajon lesz-e elég pénzük kifizetni ezt a számlát is, meg amazt is?
Megjött az ősz,
és egy egér
a mezőről kamránkba.
Nesztelenül fel-alá járt
s rátalált az
almára.
Mosolyogva
illatozott
nagy kosárban
a sok alma,
felcsillant a
vendég szeme:
- Ne aggódj hidd el jó lesz, ügyes leszel!
Új tanév új kezdet!
S a sok barát kiket régen láttál már.
Meg lásd milyen jó lesz, tanító néni vár.
Eljött a nap mit nem vártam már rég!
Eső-áztatta földeken,
a nádasban, a tavon,
hajladozó fűszálakon
csüngő ezer rovaron
tartva szemem, elmélázok,
levelet penget a szél,
az arcomra mosolyt rajzol,
nyárba fordult már a tél.
Szellő szárnyán jön a tavasz!
Szellő szárnyán jön a hír .
Azt csirregik a madarak lassan itt a
Kikelet.
Hóvirág is hírül kapta, ki is bújt az ágyból.
S a tél is lassan meg pihenhet,
Álomba térhet.
Mi a dolga egy gyermeknek?
Szerintem a játék!
A figyelmed, szereteted,
mind fontos ajándék!
Kisgyermekként tehetségét
keresgéli szépen,
a szárnyait bontogatja:
– S mi van a kezében?
Kis leányka nagy fürtökkel, sétálva megy Rengetegben,
kicsi lába pattog járdán, enyhén balra a tó partján.
Piros ruha, piros cipő, Piroskának piros kendő…
Piros kendő a hajában, kis kosárka a jobb karján.
Szedegeti a virágot, így boldogítja a világot…
Gomba, málna, szamóca, ízlik a kis „Bogyóca”…
