Tóthárpád Ferenc: Babusgató
A fűben fekve, jaj, de jó!
A nap süti hasad,
a margarét cirógató,
s a szellő simogat.
A búzatábla integet,
a válladig felér,
kalásza rejti magvait,
reménye kincset ér.
S ha hallgatod a fák dalát,
ezer levélnyi száj
susogja kedvenc dallamod,
ölébe hív a táj.
Ölébe vesz, de hangtalan. –
Valódi népmesét,
ha szenderülsz, neked mesél
babusgatón a rét.
