Bódai-Soós Judit - Csicsó tündér vára
Csicsó vára Csíkcsicsótól délnyugatra, a Vármező nevű helyen, az Egres- és a Várpatak közti magas sziklagerincre épült.
Mostanra nem sok maradt belőle, mert a romok nagyon sietnek az enyészet karjaiba, ma már éppen csak néhány falmaradék mutatja a vár egykori helyét. De valamikor régen, amikor még óriások és tündérek éltek a Hargitában, ez a vár is nagy volt, szép és erős. Most elmesélem nektek, hogy hogyan is épült.
Élt egyszer ezen a vidéken egy öreg tündér, s volt annak három fia. A legkisebbiket Csicsónak hívták. Az öreg tündér úgy kívánta, hogy fiai keressenek feleséget maguknak. A legidősebb hamar talált is magának egy szép tündérleányt, és feleségül vette.
A középső fiú tovább keresgélt. A tündérek között nem lelt párra. Végül egy mindig mosolygós, szép szemű óriáslánnyal kelt egybe.
Csicsó is körülnézett a nagyvilágban, hátha ráakad saját kedvesére, de a tündérek közt ő sem találta meg a párját. Nézte, nézegette az óriáslányokat is, de mind olyan nagyok voltak, hogy nem tudta megszeretni egyiket sem. Végül aztán egy szép, vidám székely leányba szerelmesedett bele, de olyan nagyon, hogy szíve szerint az egész világot a leány lábai elé tette volna. Ment is az apjához, hogy elmondja neki, ki az ő választottja.
– Ej, fiam – szólt ekkor az öreg tündér – miért nem a tündérek vagy az óriások közül választottál párt magadnak, mint a bátyáid? Hogyan élhetne köztünk egy ember? Nincs itt helye. Elhervadna nálunk, mint pipacs a rózsák között.
Csicsót nagyon bántotta, hogy édesapja így beszélt, hiszen ő a mátkáját látta a legpompásabb rózsának a világon, és hozzá képest a tündérlányok voltak mindannyian egyszerű pipacsok. No, de ha már így alakult, megfogadta apja szavait. Nem választott ugyan másik lányt, hanem inkább másik lakóhelyet keresett maguknak.
Talált is egy szép helyet egy magas sziklagerincen, és elhatározta, hogy saját várat épít oda magának és a feleségének. Csíkcsicsó akkor még nem létezett, de amikor Csicsó tündér feleségül vette a székely leányt, felépítettek gyorsan néhány házat a mai település területén, hogy addig is lakhassanak valahol, amíg a vár megépül. Csicsó feleségével ide költözött a fiatalasszony családja is, így hamarosan ott állt a kis falu, ahol most.
A vár azonban igen lassan épült, mivel csak emberek dolgoztak rajta. A székely emberek pedig nem tudtak varázsolni, csak a két kezük munkájára számíthatott Csicsó. Már eltelt egy év is, amikor megszületett az első gyermekük, de a várnak még éppen csak az alapjai álltak.
„Nem lesz ez így jó – gondolta magába Csicsó – megöregszünk, mire a várunk elkészül.”
Ezen töprengett akkor is, amikor kisebbik bátyja meglátogatta őket óriás feleségével, hogy megnézzék a tündér újszülött kisfiát.
– Nahát! – mondta a mosolygós óriásnő. – Micsoda gyönyörű gyermek! Kár, hogy csak egy ilyen apró házikóban éltek, ahová alig férek be! Ha szép nagy váratok lenne, bizony gyakrabban meglátogatnálak benneteket. Néhány hónap múlva a mi csöppségünk is megszületik, a két kis csemete együtt játszadozhatna. De itt? Hát, itt nincs nekik talpalattnyi hely sem.
Erre aztán elmesélte Csicsó, hogy épül már az ő váruk, de az emberek lassan haladnak vele. Az óriásnő nyomban felajánlotta egész rokonsága segítségét. A következő napon pedig meg is jelentek az óriások az építkezésen. Egy nap alatt tovább jutottak, mint az emberek egy hónap alatt.
Hamarosan megtudta ezt Csicsó másik bátyja is. Ő is elment babanézőbe, és nem akart lemaradni testvére mögött a segítségnyújtásban, ezért kiküldött a tündérekből egy tucatot az épülő várhoz, hogy ők is segítsenek.
Így történt hát, hogy Csicsó vára egy hónap múlva készen állt a beköltözésre. Együtt építették emberek, óriások, tündérek. Nem is volt párja a világon.
Csicsó kis családja hamarosan beköltözött, és ott élték le egész életüket boldogságban, szeretetben.
Az óriások és a tündérek gyakran vendégeskedtek náluk, és még a tündér apja is rendszeresen látogatta félig ember, félig tündér unokáit.
Azt beszélik, hogy nyári éjszakákon még ma is tündérek ülnek a várfal romjain és lábukat az Oltban mossák.
Ha nem hiszed, szaladj el hamar Csíkcsicsóra, ott kérdezd meg Szabó Ilonkát, és ő majd megmondja neked, hogy bizony minden éppen így történt, ahogy azt én leírtam.
