Csillagok fénye hull a mi fánkra
Domonkos Jolán - Csillagok fénye hull a mi fánkra
Hófehér paplan terül a tájra,
dermesztő, rideg kinti világra.
Alszik az élet a hideg ágyban,
szundikál kicsit tavaszra várva.
Hófehér paplan terül a tájra,
dermesztő, rideg kinti világra.
Alszik az élet a hideg ágyban,
szundikál kicsit tavaszra várva.
Karácsony, karácsony,
de nagyon szeretlek!
Szívemben ott van már,
ott már a szeretet.
Nem pihen Télanyóka,
a havat egyre szórja.
Fehér pillék hulldogálnak,
hó takarja be a tájat.
Felberreg a helikopter,
keringőzik a propeller,
mint egy őrült úgy forog,
lenn egy macska kujtorog.
Almát szed a körtefáról
Kovács Mari néni,
miközben a vaksi Böske,
csukott szemmel nézi.
Pihi-puha takaró,
színe mint a kakaó.
Könnyű mint a tollpihe,
fázom - kérlek, add ide!
Reggel mindig reszketek,
hűvösek a reggelek.