Hogyha festek
H.Gábor Erzsébet - Hogyha festek
Boldog vagyok, hogyha festek,
festek fákat, festek epret,
festek rétet, s száz virágot,
mind lefestem, amit látok.
Boldog vagyok, hogyha festek,
festek fákat, festek epret,
festek rétet, s száz virágot,
mind lefestem, amit látok.
Hol volt, hol nem volt, Meseországban
vadló csapatban kis póni élt.
Szelíd pataknál, virágos réten
boldogan nyargalt, sohase félt.
Nádtetős ház fedelében
Zümm darázs élt Edelényben.
Két denevér lógott még fenn
békésen a tetőszéken.
Isteni ez a meggyleves,
közben vidáman reppelek,
versem szövege kőkemény,
kész is a déli költemény.
Im, itt a tág, a szabad éjszaka,
Illatos ege, színes csillaga;
mi, szűk szobáknak sápadt gyermeki
tegyünk szerelmi vallomást neki -
Ó éjszaka! Ó, fényes éjszaka!
Mivel ma nincs dolog, mivel ma nincs dirádó
s lelkünk a kósza vágy kész szállodája lett,
mondd meg ma hát nekem, te régi tűzimádó,
tüzek közt mely tüzet imádsz te más felett?