Szabó Ina - Hontalan
Szabó Ina - Hontalan
-Se földem, se anyám, se apám, se nővérem,
se bátyám, senki földje az honnan származom,
senki földje hol létezem...
-Se földem, se anyám, se apám, se nővérem,
se bátyám, senki földje az honnan származom,
senki földje hol létezem...
- Csendben ülve a szobámban,
egy illat hatol tudatomba...
Emlék, amely kissé aludt,
a lelkemből újra feljut.
Olvasóink értékelése: 5 / 5
Van barátod, vén December?
Van bizony.
Nagy szakállú öregember?
Úgy tudom.
Van ajándék a zsákjában?
Van bizony.
Minden gyermek nagyon szeret,
Ismernek jól, s tudják neved.
Körbejárod a világot,
Utadon repít a szánod.
Lassan lépkedsz, csizmád koppan,
Áldásodtól szívünk dobban.
Az utczán, hűvös éjben
Áll három pőre lány.
Tüzes szemük beesve,
Az arczuk halovány.
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szivemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.
Mégis érzem, valaki néz rám,
visz, őriz, ezer baj között,
de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,
mihelyt gőgömben renyhülök.