Zagyi G. Ilona - Szentjánosbogárkák

Fénylő pöttyök bokrok felett.
Felvillanó morzejelek?
Rejtélyesen titokzatos.
Falevélen kis csillagok?

Bár a látvány nem szokványos,
hívogatón barátságos.
Ti-ti, tá-tá, talán kódok?
Csillog- villog a bozótos.
Csalogatnak: erre, erre!
Varázslatos így a cserje.
Mesebeli nyári este,
világít a bogár teste.
Olyan apró és védtelen.
Itt lapul a tenyeremben.
Fogságban már nincs fényjátszás,
kialudt a kicsi lámpás.
Szabadsága legfőbb titka,
elengedem, s gyúl a szikra.