H.Gábor Erzsébet - Szemüveg

Korán lettem szemüveges,
pedig apám nem üveges,
hanem kedves szemészorvos,
munkájában szorgos dolgos.

A szememet megvizsgálta,
a hálapénzt nem is várta,
felírta a szemüveget.
Tisztán látom már az eget,

s tisztán látom már a tájat,
a virágzó almafákat,
a könyvben a kisbetűket,
elolvasok minden művet.

Sok gyerek hord szemüveget,
műanyagot, nem üveget,
szemüvegem két és feles.
Egy ember sem tökéletes,

mindenkinek van hibája,
s van, akinek az a bája;
mint a rőt haj, mint a szeplő…
Minden ember főszereplő,

egyedi, és különleges,
és a létünk ettől becses!
Szemüvegem büszkén hordom,
elfogadtam, ez a sorsom.