Orgoványi Anikó - Egy fa élete
Először még kicsi voltam,
ici-pici magocska,
parányi kis ejtőernyőn
szálltam fel a magasba.
Aztán szépen földet értem,
abban megkapaszkodtam,
gyökeremet mélybe fúrtam,
onnan jót táplálkoztam.
A nap felé nyújtózkodtam,
kis magonc lett belőlem,
szelíd szellő simogatott,
nem tágított mellőlem.
Minden évben növekedtem,
míg egyszer egy szép napon
madár fészkelt az ágamra,
fiókáit ringatom.
Egyre magasabbra nyúlok,
lombom terebélyesebb,
tisztítom a levegőt, és
párát adok eleget.
Tavasszal kivirágozom,
nyáron finom hűst adok,
ősszel gyümölcsöt érlelek,
télen havat hullatok.
Gyökerem az alvilágban,
koronámban Nap ragyog,
éjjel gyönyörködnek bennem
álmot hintő csillagok.
