Erdős Sándor: Az imádkozó sáska

Még ilyent, világ csodája,
templomba ment ma a sáska.
Istent dicsőíti talán?
Freskót néz a templom falán?

Á, dehogy, csak megéhezett,
a templomban talál legyet,
mert ott hűsölnek őkelmék,
megtűri őket a Szentszék.

Legyek mellé ostyát eszik,
abból is talált egy picit.
Leesett a szószék mellé,
hogyha bírná tovább enné.

Nem ehet már ennél többet,
fogyókúra immár sikk lett.
Nem lesz keskeny a dereka,
kövéren nem mehet haza.

Ami maradt elvihetné,
útközben, majd csak megenné.
Karjába zárja az ostyát,
azzal boldogítva útját.

Jaj, az ajtót hogy nyitja ki?
Senki sem segít most neki.
Keze tele az ostyával,
egyedül maradt bajával.

Egye fene, mind megeszem,
sikkes alak nem kell nekem.
Hang szólalt. Ne egyél többet!
Ne töltsd tovább a bendődet!

Égre vetette a szemét,
imára kulcsolva kezét.
Óh, Uram, hát add meg nekem,
ne legyen tele a kezem.

Ejtsd el hitvány a jussodat!
Az majd az egérnek marad.
Igen Uram szót fogadok,
én inkább éhes maradok.

El is futott gyorsan onnan,
sajnálta, hogy ilyen baj van.
Bár, ha volna nála táska,
útközben is jót zabálna.

Sidebar