Péter Erika - AZ EGÉR FARKINCÁJA
Székely népmese nyomán
Kesereg a kisegér:
– Gonosz macska mit tettél?
Ráléptél a farkincámra!
Leszakadt. Ott lóg a szádba’!
Nem mehetek így haza,
megcincogna a mama! –
Macska nyávog – Kisegér,
fuss el gyorsan friss tejért,
ha a tejet elhozod,
farkincádat megkapod!
Fut az egér a tehénhez:
– Kérek tejet, szép fehéret!
Nézd, mit tett velem a macska?
Farkincámat leszaggatta!
Ha adsz nekem édes tejet,
farkam újra enyém lehet! –
Bőg a tehén –Tejet adok,
de csak úgy, ha szénát kapok!
Bendőm üres, korog régen,
gazdám most kaszál a réten. –
– Cin-cin! – cincog az egérke.
– Szükség lenne füvecskére!
Tehén akkor ad csak tejet,
ha illatos füvet ehet.
Oly hatalmas e zöld pázsit,
s a tehénke füvet áhít! –
A gazda szól – Elfáradtam,
morzsa-kenyeret sem kaptam.
Kenyeret süt ma a pék,
hozzál, s adok füvecskét! –
Aki pék lesz, sosem fázik,
kemence mellett tanyázik.
Hozzáfut a kisegér,
cincog a pék tenyerén.
– Kérlek adj nekem kenyeret!
Gazda éhes, nem vág füvet,
szénát nem kap a tehénke,
s nem múlik a cica éhe.
Pék morogja – Csizmát kérek!
Ez az ára a kenyérnek! –
Egér sürgeti a vargát:
– Varrj a péknek egy új csizmát!
Pék e helyett cipót adna,
ehetne az éhes gazda,
füvet kaszálhatna réten,
segítenénk a tehénen.
Ha a tehén ad friss tejet
farkam újra enyém lehet!–
Varga szól – Csak akkor varrok,
hogyha disznósörtét kapok! –
Malac röfög benn az ólban.
Egér cincog – Sörtét, gyorsan!
Sörtét akarna a varga,
úgy a péknek csizmát varrna,
ha a pék süt lágy kenyeret,
gazda rögtön cipót ehet,
fűért tehén, tejet ad már,
macskától a farkam kapnám! –
Malac röffen – Jól van, adok,
ha ropogós makkot kapok! –
A kisegér úgy elfárad,
nekidől egy nagy tölgyfának.
A fején egy makkszem koppan,
malachoz fut vele nyomban!
Makkért akad disznósörte,
csizma, cipó, friss füvecske.
Tehénke ad habos tejet,
a macska is elégedett.
Egérke meg roppant hálás:
visszakapta farkincáját!
