Pete Margit: Az árva gomba
Kicsi gomba
hajlott szára
kókadozik
egymagába`.
Pusztaságba
termett, árva.
Nem ér fának
árnyékába.
Mellé nem nő
bokor, erdő,
arra nem jár,
csak a szellő.
Nincsen felhő,
egy szem eső...
Harmat sincsen,
permetelő.
A Nap néha
vigasztalja,
de csak hajlong,
szomorkodva.
Csak éjszaka
van barátja.
Éjjel a Hold
simogatja.
Mert ő tudja,
milyen árva!
Hűset lehel
kalapjára.
