Domonkos Jolán: A cica
Konyhaablakon betekint,
szúnyoghálón lóg már megint,
lesi minden mozdulatom,
azt mondja, hogy éhes nagyon.
Ezt szó nélkül nem hagyhatom,
találkozunk az udvaron.
Elém áll, és kérlel szépen,
azt nyávogja: "Adj ebédet!"
Beleszagol edényébe,
visszanéz rám: "Ide kérem!"
Megismétli, ha nem értem:
"Ide kérem! Ide kérem!"
Fut előttem nagy serényen,
mutatja az utat. Értem.
Szeme engem kutat. Kérdem:
"Tálkádba kéred az ételt?"
Odaszalad, beletekint,
bizony üres az már megint...
Te etted meg drága cica,
pénztárcával ezt ki bírja?
Szalad elém, ide-oda,
tálkájához, oda-vissza.
Így kéri ő a "kajáját",
hogy a "macska kutyafáját"!
Egeret kellene fognod,
nem a gazdit ostromolnod!
Egeret csak akkor eszel,
mikor más megfogja neked.
Hogy éhes maradj nem hagyom,
cica, szeretlek én, nagyon!
