Domonkos Jolán: Az óriás és a törpe

Domonkos Jolán: Az óriás és a törpe

Az óriás és a törpe
belenéztek egy tükörbe,
vajon mit is láttak benne,
kíváncsi vagy kicsi gyermek?


Az óriást összehúzta,
a törpét meg megnyújtotta,
így lehettek ők egyformák,
s megfoghatták egymás orrát.

Kezet fogtak és nevettek,
eddig ilyet sose tettek,
jókedvűen táncra keltek,
és hangosan énekeltek.

Elmesélték a világnak,
hogy a törpének van lába,
hogy az óriásnak feje
nem éri el a kék eget.

Bárhogyan is nyújtózkodik,
csak felhőkbe kapaszkodik,
és a törpe sosem látja,
mit is csinál a barátja.

Akárhogyan ágaskodik,
nem ér fel a bokacsontig.
Ezért örült mind a kettő,
hogy a tükör észveszejtő...

Megmutatta, hogy egyformák,
olyanok mint két főtt tojás,
kerek, gömbölyű a fejük,
egyformán csillog a szemük.

Az arcuk is ugyanolyan,
pirospozsgás mosolyuk van,
két kezükön tíz ujj mozog,
és a szívük együtt dobog.

Örültek az újdonságnak,
hogy végre mindent jól látnak,
azt, hogy nincs köztük különbség,
nem kell, hogy egymást gyűlöljék.

2014. május 10.