Weinrauch Katalin: Gerledal

Weinrauch Katalin: Gerledal

Borús tavaszi hajnalon
az április útra kel,
madárfütty, kórus kíséri,
s egy gerle halk énekkel.

Trillázó madárkórusban
gerle-ének oly szerény,
megbicsaklik, el-elakad,
néha dadog is szegény.

Könyöklök a párnámon:
álmom költi e hangot?
Rég nem alszom, így jól hallom…
Bár egy galamb nem dadog!

Szürkületben, álmos hangon
fújja, fújja nótáját,
cifrázgatja, kétszer mondja
akadozva strófáját:

– Fel-fel hát, Katóka,
elmúlt az éjszaka,
le, le a takarót,
talpra, te hétalvó!

Ablakom előtt a nyírfán
búg sután kedveskedve:
múlt útján baktat április,
siess, búcsúzz el tőle!

Mondogatja, ismételi
ezerszer egymás után,
míg harangszót ringat május,
s illatfelhőt borít rám.