Mentovics Éva: Az idős béka levele

Az idős béka levele

Kedves Konrád, jó komám,
most, a tavasz alkonyán
üzenek ím’ teneked,
s küldöm ezt a levelet.

Régen jártunk felétek,
remélem, ezt megérted,
és nem veszed majd zokon,
ó, te kedves, jó rokon.

Tudod, felénk nagy tél volt,
elsötétült az égbolt,
s oly sok havat pelyhezett,
hogy az út is elveszett.

De most itt a kikelet,
elvitte a hideget,
napot hozott, friss szelet,
lassan úszni is lehet,

meg napozni a stégen,
s dongót fogni serényen.
Keddre várlak, öregem,
szökdelhetsz a köveken,

s tavirózsalevélen
ringatózhatsz szerényen.
Ha kívánod, este még
sütünk dongópecsenyét.

Utórat: annyi csak,
említsd meg a Stancinak,
azt kívánja kis nejem,
kedvesed is itt legyen!