Mentovics Éva: A Balaton ébredése

Mentovics Éva: A Balaton ébredése

Márciusi szél bucskázik,
fodrozza a tó vízét,
nézd, amott a mandulaág
szirmot bontott, ó, mily szép!

Fehér foltok incselkednek
itt-ott még a part alatt,
gólyák, fecskék, fülemülék
tavunk felé tartanak.

Hamarosan fészek épül
- ringatják az ágkarok -,
rigó rikkant: - Itt a tavasz,
mit már oly rég vártatok!

Vadrécéink csapatostól
szelik át a kék eget,
hátuk mögött hagyva tengert,
felhő fedte bérceket.

Felharsan egy öblös kürtszó,
feléd int a kapitány:
- Gyerünk, gyerünk, szállj hajóra,
szeld a vizet pajtikám!

Sirály szól a nádas felett,
bütykös hattyú ring amott,
szellő hint a parkok felől
tavaszhozó illatot.

Elillant a hosszú álom,
szétfoszlott a hókabát,
fény cikázik ott, a vízen,
aranyselymét szórva rád.

Sarjad majd a parti nádas,
fűzek sátra int megint,
kéklő tavunk évről-évre
néked őrzi kincseit.