Tóthárpád Ferenc: TAVASZ, TAVASZ

Tóthárpád Ferenc: TAVASZ, TAVASZ

Tavasz, tavasz,
nevető,
aranyléptű
szerető,
kibontod a
rügyeket,
a mezőt meg-
színezed.

„Hol volt, hol nem…”
Tudod-e?
Olyan ez, mint
a mese.
Bodorítsál
szirmokat,
sárgát, kéket,
cirmosat!

Hadd szívjuk be
illatod,
úgy melengess,
mint ahogy
mindennap és
éjszaka
gyermekét a
jó anya!