Weinrauch Katalin: Morcos március

Weinrauch Katalin: Morcos március

Szélparipa hátán
esőkönnyet sírva
érkezik március,
a tavaszt így nyitja.

– Nemszeretem tavasz
– szipog a hóvirág –,
becsukom szirmomat:
csúf, komor a világ:

Gergely egyre rázza
bozontos szakállát,
fagyos éj hizlalja
jégcsapok derekát.

– Hol van a kikelet?
Nem süt a napocska,
fázom! – sír a cinke
tollát felborzolva.

Sziszegő szél tépi
a fűz ezüst gombját,
csak egy rigó dalol,
nem félti a torkát.

Kis feketerigó
a fagyos hajnalban
trillás himnuszt zengve
hisz ám a tavaszban:

meghozza március,
napos idő eljő,
ha böjti szél szárnyán
elmegy a sok felhő.