Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Virginia Apgar: a nő aki az életét a csecsemők megmentésének szentelte

Virginia Apgar

 Virginia Apgar: a nő aki az életét a csecsemők megmentésének szentelte

 Hiába járhattak már a nők egyetemre, az orvosi pálya a férfiak játszótere volt, nemigen engedtek maguk közé senki mást. A magas, szemüveges, kedves és precíz Virginia, hiába volt tehetséges, okos, elhivatott ) és nyert felvételt a Columbia Egyetem sebészrezidens képzésére az első nők között, mégsem boldogulhatott, csupán a neme miatt. Édesapja biztosítási végrehajtó, valamint az amatőr feltaláló és csillagász. Valószínűleg azért választotta az orvosi pályát, mert örökölte apja tudományos érdeklődését, illetve egyik testvérét elvesztette tuberkolózisban, a másikat pedig súlyos betegség gyötörte. Senkit nem érdekelt, hogy milyen tehetséges keze van, hogy nemcsak kiválóan hegedül, de képes maga is faragni magának hangszert. Nem számított, milyen becsületes és alapos, hogy mindig van nála szike, hogy gégemetszést tudjon végezni akár az utcán is, ha arra van szükség. 1937-ben sebészeti fakultás elnöke, dr. Allen Whipple eltanácsolta.

Virginia nem tört le, sőt: átképezte magát. Ő lett a második nő az Amerikai Egyesült Államokban, aki aneszteziológusi diplomát szerzett. A Columbián kezdett dolgozni, ő vezette az aneszteziológiai osztályt. Nem ment könnyen, a kollégák nem voltak hajlandók vele dolgozni, a sebészek nem fogadták el magukkal egyenlő értékű orvosnak, ráadásul a fizetés is éppolyan alacsony volt, mint az osztály megbecsülése. Virginia azonban nem adta fel, alaposságának, kedvességének és szakértelmének hála húszezer beteget látott el, és szakmai megbecsülésre is szert tett. 1949-ben már őt választották az első női professzornak a Columbia Egyetem Orvosi és Sebészi Kollégiumán.

Legkedvesebb betegei a terhes anyák voltak, akik épp szülni készültek. Így vette észre a kegyetlen gyakorlatot, amiben az újszülötteket részesítették. Az orvosok alapos vizsgálat nélkül, csupán ránézésre ítélték egészségesnek vagy menthetetlennek a kicsiket. Nem bírta nézni, ahogy lemondanak azokról a csecsemőkről is, akik kis segítséggel egészséges fejlődésnek indulhatnának, vagy hazaengednek egészségesnek nyilvánítva olyan babákat, akiknél később súlyos problémák léptek fel

Virginia addig figyelt és gondolkodott, amíg 1949-ben ki nem fejlesztett egy módszert a csecsemők megmentésére. Két dologra kellett nagyon odafigyelnie: a gyakran gőgös szülészorvosok lelki világára, és a módszer alaposságára. Előbbi azért volt fontos, hogy a tesztet legalább hajlandóak legyenek kipróbálni, és ha beválik, alkalmazni is. Terve sikeres is lett. Miután bevezette a pontrendszert, az orvosok versenyezni kezdtek egymással, ki tud magasabb értékkel rendelkező kisbabát világra segíteni. Miután azonnal visszajelzést kaptak az „eredményről", idővel azon is elkezdhettek dolgozni, hogyan segíthetnek a kicsiknek. Az Apgar-értékek maximalizálása érdekében kezdték el sokkal kevesebbszer használni a fogót, helyette inkább császármetszéssel emelték ki a babát, és rájöttek a szülés utáni melegítés és légzéstámogatás csodás erejére is. Virginia azt is kiderítette, hogy az általános altatásban szülő nők gyermekei alacsonyabb értékeket kaptak, mint az epidurális érzéstelenítésben részesülő anyák csemetéi, innentől kezdve nem alkalmazta a ciklopropánt az altatásnál.

Az Apgar-teszt lényege, hogy a babát rögtön a születése után, majd öt perccel később is megvizsgálják. Azok az újszülöttek, akik az első vizsgálaton rosszabb pontszámot szereztek (7 feletti értéknél már nem kellett aggódnia az anyukáknak), nem az elkülönítőbe kerültek meghalni csecsemőik, hanem oxigént kaptak, melegítették őket, alaposabb vizsgálatnak vetették őket alá, és láss csodát, az ötperces Apgar-értékeik meredeken javulni kezdtek.

Elősegítette az Rh-tesztek hatékony alkalmazását is , amelyek azonosíthatják azokat a nőket, akiknek fennáll az a veszélye, hogy az anyai antitestek átjutnak a méhlepényen, ahol később kötődhetnek és elpusztíthatják a magzati vörösvértesteket, ami magzati hidropust vagy akár vetélést eredményezhet .

1953-tól kezdve vezették be hivatalosan is Virginia zseniális módszerét, és ekkortól csökkent le az értelmetlen csecsemőhalálozás is. Talán mondanunk sem kell, de a forradalmi, mégis oly egyszerű módszer az egész világon hamar elterjedt.

Virginia szerencsére megérhette ezt, sőt beutazhatta a világot, hogy előadásokat tartson a témában, kiképezze az orvosokat, ápolónőket, hangsúlyozza az Rh-összeférhetetlenség szűrésének és a védőoltások fontosságát, publikációkat írt, kutatásokat végzett. A születési rendellenességek megelőzését tartotta élete fő feladatának, ezért egy idő után már csak ezzel foglalkozott – 1959-ben közegészségügyi diplomát is szerzett a Johns Hopkins Egyetemen. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia minden évben átadja a Virginia Apgar-díjat annak az orvosnak, aki kiemelkedő teljesítményt ért el a perinatális gyermekgyógyászat területén. Miss Apgar végül 65 éves korában, 1974-ben hunyt el. Soha nem ment férjhez, gyermeke sem született, életét arra tette fel, hogy másokét megmentse. 


Forrás:divany.hu

Az uhu magyarországi állománya
Niktinasztia: a jelenség amikor a virág, vagy levé...

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2020. augusztus 08. szombat

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/