Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Tél apó

 Tél apó (Cigány mese. Fordította:  Csatlós János)



Volt egyszer egy öregasszony meg egy öregember; kis házikóban éldegéltek kettecskén egy nagy pusztaságban. Szegények voltak, mint templom egere. Az öregember hol ide, hol oda járt munkába, de persze nem sokat látott. Amit kapott, kétfelé osztotta; az egyik felét eldugta egy ócska harisnyaszárba. Így tett éveken át. Egyszer azt mondta az öregasszonynak:

- Asszony, vigyázz a pénzre; jó lesz majd, ha eljön a tél.

Egy szép napon elment hazulról az ember. Egyszer csak kopog valaki Öreg vándor áll a kapuban, alamizsnát kér. Az öregasszony behívja, vacsorát ad neki.

Megkérdezte, hogy hívják.

- Tél a nevem – felelte az öreg.

- Hát te vagy az a Tél apó? Akkor a tiéd ez a sok pénz! – mondta az öregasszony. Előhúzta a harisnyaszárat, amely majd szétrepedt az aranyak­tól. Csodálkozik is az öreg Tél, de persze eltette a harisnyát, és odébbállt.

Amikor a házigazda hazatért, és asztalhoz ült, az asszony megszólalt:

- Itt járt Tél apó, elvitte a pénzt.

- Mit beszélsz?! – kiáltotta rémülten a férje. – Csak nem adtad oda a pénzt valakinek?!

- Dehogynem! – felelte az öregasszony. – Egy öreg járt itt, azt mondta, Tél a neve. Odaadtam neki a harisnyát.

- Koldusbotra jutottunk – mondta az öregember. – Most aztán szed­hetjük a sátorfánkat!

Azonnal szedelőzködtek, és otthagyták a házikót. Csak az ócska ajtót vette hátára az öreg, hogy útközben azon aludjanak.

Egy árva garas nélkül bolyongtak az országúton. Ott érte őket az éj­szaka; nem volt hol álomra hajtaniuk a fejüket. Egy vénséges vén fa került az útjukba.

- Itt fogunk aludni – mondta az öreg, azzal ajtóstul felmászott a fára, és maga után húzta a vénasszonyt. El is aludtak a fa tetején. Egyszer csak lábdobogás verte fel őket álmukból.

- Valaki jön – mondta feleségének az öreg. – Maradj csöndben, egy szót se szólj, még ha leszakad is az ég!

Azzal kidugta a fejét, hogy lássa, mi történik. Emberek gyülekeztek a fa alatt.

- Ez a hely épp a legjobb a tűzrakásra. Itt nem érhet el az eső -mondták az emberek. Elemózsiát szedtek elő, és falatoztak.

Kapitányuk megparancsolta, szedjék elő a pénzt. Kiforgatták minden zsebüket. Ámult-bámult a mi emberünk a fán; velük együtt számolta a sok lopott aranyat. A kapitány mindnek adott egy keveset, és a javát meg­tartotta magának.

Egyszer csak veszekedés tört ki odalenn a zsákmányon. Az egyik rab­ló felkiáltott:

- Az ördög vigyen el benneteket!

Gondolt egyet az öreg, közéjük dobta az ajtót, és nagyot rikkantott:

- Ne fesd a falra az ördögöt, mert megjelenik!

Jaj, de megijedtek a rablók! Futottak, mint a veszekedett, otthagytak csapot-papot. Az öreg meg a felesége egykettőre lemászott a fáról, össze­szedték a pénzt.

- Most már nincs mitől félni; ha akar, háromszor is eljöhet Tél apó! – mondta vidáman az öreg.

Hazavitték ócska putrijukba a sok aranyat. Még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Reggel
Álom
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2022. január 28. péntek

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/