Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

A mese tanít, nyugtat, szórakoztat

Mese a fecskéről, aki nem tudott útra kelni

Mese a fecskéről, aki nem tudott útra kelni

Skolik Ágnes: Mese a fecskéről, aki nem tudott útra kelni

Meleg, nyárvégi este volt. A villanydróton fecskék ücsörögtek. Várták, hogy megérkezzenek a többiek, és közben a közelgő utazásról beszélgettek.
– Holnap el kell indulnunk. Hosszú út vár ránk – nézett a távolba Fecske Feri.
– Igen, ha nem fog esni az eső, útra kell kelnünk! – válaszolt Fecske Teri.
A többiek bólogattak, tisztogatták a tollaikat, gondolatban készültek a nagy repülésre.
Ahogy alkonyodott, egyre több és több fecske érkezett a villanydrótra, mint a kottás füzetben a kottafejek, úgy ültek a fényes, fekete tollú madarak a huzalokon. Volt köztük idősebb, volt fiatalabb, voltak idén született kisfecskék, de volt olyan fecske is, aki már évek óta megteszi az utat Afrika és Európa között, minden évben kétszer.
Lackó a szobája ablakából nézte a gyülekező fecskéket. A szemével követte őket repülés közben, majd figyelte, hogy melyik madár melyik drótra száll le. Egészen elbűvölte őt a csivitelő, fekete tollú madársereg.
– Anya, miért gyülekeznek a fecskemadarak? Vajon miről csivitelnek? – kérdezte Lackó az anyukáját.
– A fecskék ősszel elrepülnek Afrikába, és csak tavasszal, amikor már meleg lesz, akkor térnek vissza – felelte Anya – Aztán itt tojásokat tojnak, felnevelik a fiókákat, és ősszel újra útnak indulnak.
– De hát Afrika nagyon messze van – gondolkodott el Lackó – Vajon hány napig tarthat nekik oda az út?
Amint ezen gondolkodott, meglátott megint egy csapat fecskét, akik a vezetékek körül röpködtek. A madarak olyan gyorsan cikáztak, le és fel a levegőben, hogy Lackó alig bírta a szemével követni őket. Felültek a drótra, majd újra elrepültek, csiviteltek, hangoskodtak.
A kisfiú teljesen belefeledkezett a fecskék megfigyelésébe, amikor hirtelen egy autó jelent meg az utcán, pont akkor, amikor egy kisfecske alacsonyan az úttest felett repült! Az autó elütötte a kismadarat! Lackó felugrott a székről, szaladt ki a házból, hogy megnézze, mi történt a madárral. Amire az utcára ért, a kis fecske már próbált elrepülni, de nem tudott. Szerencsére nem történt nagy baj, lépegetni tudott, de repülni nem. Lackó a tenyerébe vette a kisfecskét, és kiabálni kezdett:
– Anya, anya gyere gyorsan, ez a kismadár megsebesült! –
Ezalatt a dróton ülő fecskék is észrevették, hogy az egyik kis fecske nem tud felrepülni melléjük. Fecske Teri ijedten nézte, ahogy a kis fiókája próbálkozik a repüléssel, de nem sikerül neki.
– Mami, nem tudok repülni, segíts! – csivitelte ekkor a kis sebesült fecske – Nem tudok veletek menni! - tette hozzá szomorúan. Fecske Feri és Fecske Teri kétségbeesetten tanakodtak, hogy mi lesz most a fiókájukkal. Sajnos sebesült szárnnyal nem tud elrepülni velük Afrikába.
Közben kiért az utcára Lackó anyukája is. Megnézte, megsimogatta a rémült kismadarat.
– El kell vinni a madárkórházba, ott majd védett, meleg helyen lesz a télen, meggyógyítják, és jövőre utazhat ő is a többiekkel – mondta Anya, és már hívta is a madár doktor bácsit.
– A pajtában van egy kis kalitka, szaladj be érte ! – kérte Lackót ­– Teszünk szalmát és vizet bele, és indulunk a kórházba a madárkával.
– Rendben – felelte Lackó és már szaladt is a kalitkáért.
– Hallottad, valami kórházról, meg doktor bácsiról beszélgettek – kérdezte Fecske Teri a párját.
– Igen, hallottam. Remélem sikerül meggyógyítani Fecske Tomi szárnyát! – sóhajtott Fecske Feri.

Időközben Lackó megérkezett a kalitkával, Anya óvatosan beletette a kismadarat, és indultak a kórházba. A fecskepár egy utolsó pillantást vetett Fecske Tomira, aki felnézett rájuk, és elköszönt tőlük:
– Jó utat nektek, remélem jövőre találkozunk!
A madárkórházban a doktor bácsi megvizsgálta Fecske Tomit.
– Szerencsére nincs eltörve a szárnya, csak egy kis zúzódás. Gyorsan meg fog gyógyulni, és tavaszra már el is felejti ezt a kis balesetet.
Lackó és Anya elköszöntek a kisfecskétől és hazaindultak. Otthon a ház előtti villanyvezetékeken még mindig ott ücsörögtek a fecskék. Fecske Feri és Fecske Teri is ott ült a dróton, és figyelte a ház előtt leparkoló autót. Lackó, amikor kiszállt a kocsiból, felnézett a fecskékre, és így szólt:
– Elvittük a kórházba a kisfecskét, már jó kezekben van! –
Telt múlt az idő, Lackónak sokszor eszébe jutott a sérült kismadár. Egy alkalommal így szólt anyukájához:
– Anya, felhívjuk a madárkórházat, hogy megkérdezzük, hogy van a kismadár?
– Persze kisfiam, rögtön felhívom a doktor bácsit – felelte az anyukája.
– Minden rendben van a kismadárral, már tud egy kicsit repülni is. Ha erre járnak, látogassanak meg minket! – válaszolt a doktor bácsi Anyu érdeklődő kérdésére.
Eljött a tél, aztán a tavasz is. Lackó az udvaron játszott, amikor csivitelésre lett figyelmes!
Felpillantott az égre, és látta, hogy fecskék cikáznak az égen.
– Visszajöttek a fecskék! – kiabálta, miközben anyukájához futott, aki a veteményesben dolgozott. – Remélem a kisfecske és meggyógyult már….
– Emlékszel, mit beszéltünk meg a doktor bácsival? Ha meggyógyul a kismadár, akkor elhozza ide, és itt fogja szabadon engedni. Talán már napokon belül jelentkezni fog.
Így is lett. Amire az összes fecske visszaköltözött a faluba, Fecske Tomi is meggyógyult.
A doktor bácsi elvitte Lackóékhoz, és együtt engedték szabadon, ott, ahol pár hónappal azelőtt a baleset történt. Fecske Tomi felrepült a villanydrótra, ránézett az emberekre, mintha megköszönte volna amit érte tettek, majd tovarepült a többi fecskével.
Néhány nap múlva Lackó nagy sürgés-forgásra figyelt fel az istálló környékén. A fecskék röpködtek be az istállóba, majd ki, és újra vissza. Fészket építettek!
Hamarosan a fészkek megteltek tojásokkal, pár hét múlva pedig már a kis csupasz fecskefiókák eleségért csiviteltek a szüleiknek.
A tavaszra nyár jött, az idén kelt kisfecskék is kirepültek, és ősszel a szüleikkel, nagyszüleikkel együtt várakoztak a villanydróton, készülve a nagy utazásra.
A fecskék között ott ült Fecske Feri, Fecske Teri, Fecske Tomi és az ő kis fiókái is. Együtt repkedtek a levegőben, együtt ücsörögtek a vezetéken, és másnap együtt keltek útra, Afrikába.

Született egy kis tapír
WC-papír folyosón született baba

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. július 12. vasárnap

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/