Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Szívvel festett kép

Farkas Tekla: Szívvel festett kép

Festek Neked egy olyan képet,

Melyről, hogyha hosszan nézed,

Eszedbe jut ezer csoda,

Nem felejted őket soha.


Tollam hegye az ecset,

Nézd csak, nézd a színeket,

Szavaim lesznek a keret,

A kép benne a szeretet.


Virágokat kötök csokorba,

Elmondom nevüket szépen sorban:

Tulipán, ibolya, nefelejcs, jácint

Nézd: fénylő sugarat hint.


A napocska egy kertben nevet,

Hadd fogjam meg kezedet!

Sétáljunk egyet a fák alatt,

Hogy miénk legyen néhány pillanat.


Látod azt az almafát ott?

Ágával tartja a napot,

Aranysugár a levelén,

Aranyalma a fa tetején.


Néhányat szedjünk kosárba,

Vigyük be gyorsan a konyhába.

Süssünk pitét, finomat,

Az illata máris hívogat.


Hogyha ez a pite kihűl,

Asztalunkra odakerül.

Harapj bele! Ugye ízlik?

Varázslat lesz ma éjfélig.


Nézz körül benn a szobában,

Pördülj egyet új szoknyádban

Ki vagy Te? Pillants a tükörbe bátran,

Hercegnő fehér ruhában.


Táncolj a Hét Tündér bálon,

Teljesüljön minden álom.

Mint a dallam könnyedén jár,

Herceged, ki téged vár.



S, ahogy táncolsz a parketten,

Úgy száll a varázs a fellegen.

Nézz csak szét! Hol a bálterem?

Körülötted most más terem.


Hol vagy? Hív a hét határ!

Milyen vidám, szép a táj.

Ragyog a nap fenn az égen,

Mezőt láthatsz a messzeségben.


A fű, mint a tenger,

Félned most sem kell.

Nyisd ki hát jól a szemed,

Amit látsz, azt el ne feledd!


Napsugárban, messzi tájban,

Musztáng legel a pusztában.

Érzi a szabadság illatát,

Meghallja szíved szavát.


Hívd magadhoz csendesen,

Boldogság nyugszik lelkeden.

Lát Téged, hát ne szólj semmit,

Puha szőre majd felmelegít.


Érzed? Most más vagy, mint az előbb.

Hercegnőből ki lettél?

Nézd csak, már a hold is feljött!

Mit arcodra festettél.


Ruhád bőrből fonott szoknya,

Fütyül a szél, nevedet mondja,

Hosszú hajadban egy sas tolla,

Indián vagy, ülj fel a lóra!


Menj csak, menj. Bízz benne,

Ezt a percet vésd szívedbe.

S, ahogy vágtat, nevess fel!

Hagyd, hogy fusson a végtelennel.


Már nem is szalad, szálltok ketten,

Repültök a fellegekben.

Tekints az égről a földre,

Kapj a széltől erőre!


Madárszárnyon szállni jó,

Körülötted csillag: millió

Olyan szép a felhők között

A köd angyalnak öltözött.


Sok csillanó cseppje a mának,

Kedves mosolya a világnak,

Egy rózsa és színes szárnyak,

Barátaid csak rád várnak.


A mese még nem ért véget,

A varázslat tart, higgy nekem.

Így van, hisz Te is érzed,

Tündér vagy egy kis szigeten.


Van itt minden, mit szemed-szád kíván,

Finomságból nincsen hiány.

Csoki, édes palacsinta, s ezer gyümölcsös álom.

Asztalodon terül, nem egyen, százon.


Hanem abból, mi Neked van,

Adj másnak is, kérlek!

Szívből, vidáman,

Mint a jó tündérek.


S, ha nézel az égre fel,

Madarakat látsz repülni el.

De azok dala Neked szól,

Szavakat üzen a távolból.


Távoli hangok arról mesélnek,

Hogy álmaid végül majd elérnek,

Olyan jók és csendesek,

Mint az óceánok és a fellegek.


S a varázslat? Játszik tovább Veled,

Birtokba veheted a tengered.

Ki lettél? Nézd, Kapitány:

Kormányozd hajód - ott a délirány!


Sokan figyelik szavadat,

Tévedned mégis szabad,

S, ha belátod, mi volt a baj:

Hidd el, ez senkit sem zavar.


Fordítsd el a kormányt, kérlek!

Ahogy lassan körülnézek,

Látom újra a napsugarat,

S kedvenc szelíd sárkányodat.


Hagyd most a hajót, kapaszkodj nyakába,

Hogy elvihessen vándorútjára.


Ha a sárkány egy kastélyhoz ér:

Megfejtheted mi a rejtély.

Ismerős ugye ez a hely?

Szaladj ki a kertbe, úgy felelj!


Fogd meg kérlek a kezem,

Maradj egy picit még velem!

Sétáljunk újból a fák alatt,

Hol miénk volt ezer pillanat.


Nézd az almafát! A napot tartja,

Lassan este lesz, elaltatja.

Menjünk be mi is, feküdj az ágyba.

Szenderülj csodás mesevilágba.


S, ha álmodsz, legyen az bármi,

Egyszerre hirtelen valóra fog válni.

De nem kell félned akkor se soha,

Ha nem lesz rögtön a szivárványból csoda.


Ha vihar dúl a kertben, vagy fagy szalad,

S az eső egy percre még itt marad.

Mert ha álmodsz szabad lehetsz,

S bárkivel,bármíly jót tehetsz.


Ha mosolyogsz, gazdagabb leszel,

Mint bármelyik hős, ki álmodban szerepel.

Mert a mosoly az egy olyan mese,

Hogyha nincsen semmid se,

Ajándékba adhatod annak, kit szeretsz,

S vele mindig boldog lehetsz!

Szín-játék
A lélek útján: A boldogság titka ( tanmese)

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 11. szerda

Captcha kép