Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Platón

Platón 

Athénban született Kr. e. 427- ben Thargelion (május) hó 7-én. Előkelő, régi családból származott: apja Ariszton, Kodrosz, az utolsó athéni király családjából származott, anyja Periktione, Szolón közeli rokona volt. Apját korán elveszthette, mert anyja még Platón gyermekkorában férjhez ment másodjára is, egy Pürilampész nevű emberhez. Korán elkezdett verseket, drámákat írni és a politika iránt is lelkesedést mutatott. Az első években, az egyre inkább válságban lévő demokrácia alatt annyira csalódott a politikusokban, hogy feladta a politikai pályafutást és testestül-lelkestül a filozófiának szentelte magát. Húszéves korában Szókratész követője lett, és ennek folyományaképp elégette addigi költeményeit, valamint szembekerült nagybátyjaival is. Szókratész döntő hatással volt fejlődésére, műveinek legtöbbjében is Szókratész a párbeszéd hőse, kinek ezzel páratlan emléket állított (Szókratész maga semmit sem írt le tanításaiból). Mesterét kivégzése napjáig követte, majd az esetleges üldözésektől tartva, társaival Megarába menekült. Itt három évig vendégeskedett Euklidésznél, majd körutazásra indult, hogy megismerje a kürénéi matematikusokat, az egiptomi prófétákat és az itáliai Püthagoreusokat.

Később Platón visszatért Athénba, ahol körülbelül nyolc évig maradt, irodalmárkodott és szűkebb körben mint a filozófia tanítója működött. Körülbelül negyvenéves korában újra útra kelt, ezúttal Dél-Itáliába és Szicíliába. Szürakoszaiban barátja és tanítványa lett a fiatal Dión, kinek nővére az idősebbik Dionüsziosz zsarnok felesége volt. Egy alkalommal Dionüsziosz az erény mibenlétén vitatkozott össze a filozófussal. Platón annyira felidegesítette a zsarnokot, hogy a vita után egy fél órával megkötözték és a spártai Pollidész hajójára szállították azzal a paranccsal, hogy vigye Aiginára és adja el a rabszolgapiacon. Az aiginai rabszolgapiacon kürénéi Annikerisz váltotta ki Platónt húsz mináért, majd pénzt is adott neki, hogy vegyen egy birtokot, ahol felépítheti saját iskoláját.

Ismeretelméletének alapja ideatana, melynek lényegét a barlanghasonlattal magyarázza meg: az emberek lekötve állnak egy barlangban, háttal a bejáratnak, arccal a fal felé. Mögöttük van a valóság, nem fordulhatnak hátra, csupán a valóságnak falra vetődő árnyait látják. –> ez az emberi megismerés határa – nem ismerhetünk meg mást, mint a valóságról elénk vetült árnyakat.

Tagadja a valóság megismerhető voltát.

Ismeretelmélete

Az ember születése előtt az ideák világában élt, életében tehát az ottani igazságokra emlékszik vissza.
Az ideák világát életében csak mint homályos emlékeket, elmosódott árnyakat ismerheti.
Mivel így a valóságot, a társadalmi valóságot is beleértve, nem ismerheti meg, szerinte az emberi cselekvés mozgatói nem függenek az embertől.
Az emberi társadalom elrendezése Platónnál valóban tisztán eszmei eredetű, akkor a társadalmat nem lehet olyanná alakítani, amilyenné, az ember akarja, hiszen az eszmék világa teljesen függetlenek az embertől.
Milyennek kell lenni a világnak, hogy általunk megismerhető legyen? –> vallotta, hogy képesek vagyunk a megismerésre és a tévedések elkerülésére.
A formák feladata, hogy függetlenítsék a fogalmakat a körülményektől.
Az ideákra visszaemlékezünk és emlékképeinket alkalmazzuk később, azonban az érzékelhető formák is hatnak ránk, mivel felidézik a formákat.


Ideatana

Kétféleképpen vizsgálhatjuk a jelenségeket: érzékeléssel és gondolkodással.
Mindennek, ami létezik, kell lennie egy tökéletes példánynak az ideák világában.
Az ember nem méltó rá, hogy az ideák tökéletesen jelenjenek meg.
Az emberi lélek halhatatlanságát vallotta, és a testet a lélek koporsójának nevezte.


A léleknek három alapképességet tulajdonított:

-a fejben székelő gondolkodás
-a szívben működő akarás
-vágyakozás az alsótestben
–>csak a gondolkodás halhatatlan
A lélek vágyik a felemelkedésre, de ennek előfeltétele a testiségtől való megtisztulás. A lélek visszatér az örök értékekhez, melyeket az ideák világában talál meg. A boldogság vágya az ember egyik alapösztöne, akkor boldog, ha erőfeszítéseket tesz lelkének emelkedéséért.


Erények: bölcsesség, bátorság, mértékletesség
Lényege, hogy a társadalmi kasztokat szigorúan külön kell választani. Bírálta az oligarchiát mint a gazdagok uralmát. Bírálja a demokráciát, mert a szegények magukhoz ragadják a hatalmat, és erőszakuralomba csap át.
Szilárdan hitt az ideális állam lehetőségében.


Az állami életnek három, egymástól jól elkülönülő területét kell megkülönböztetni:

-Anyagi javak termelését
-Fegyveres védelmet
-Értelmes vezetést
A vezető szerepet a filozófusok vinnék, az uralmat a katonák biztosítanák, a dolgozók pedig eltartanák magukat és elnyomóikat (ez megfelel az egyéni lélek három alapképességének).
Az uralkodócsoportba kiválasztás alapján lehet bekerülni ïƒ minden gyerek ugyanazt a nevelést kapja, 20 éves korukban vizsgát tesznek, ha sikerül, további 10 éves szellemi képzés következik, kiválasztás, 5 év filozófiai képzés, majd 15 év jártasság szükséges –> a férfiak és nők 50 évesen válhatnak az uralkodó csoport tagjaivá. Nem lehet tulajdonuk, nem alapíthatnak családot.
Ez az alkotmány arisztokratikus abban az értelemben, hogy a legjobbak uralmát biztosítja. Módszerei azonban demokratikusak, hiszen nem ismeri a születési előjogot, és megvalósítja az esélyek egyenlőségét. Számára fontos volt a gyermek, érdekelték a gyermekkor sajátosságai. Úgy vélte, hogy alakítani, formálni, tanítani kell őket, hiszen tőlük függ a jövő, az állam jóléte.
Platón öregkori művében, a Törvényekben lemondott a filozófusok uralmáról, és három államformát ismert el, amelyet igazságos törvények szerint vezetnek: a királyságot, a nemesek uralmát és a népuralmat.

Forrás: erettsegi.com


Legek az állatvilágban - a kaméleon
Virginia Apgar: a nő aki az életét a csecsemők meg...

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 07. szombat

Captcha kép