Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Pálma és Liliom ( portugál mese )

 Pálma és Liliom ( portugál mese )

Élt egyszer sziklavárában egy hatalmas lovag, Barkó nevű, akinek két leánya volt: Pálma és Liliom.
Pálma leány volt, de jobban megülte a lovat akármelyik férfinál, és a kardot is keményebben forgatta. Aki az ő kezét megkérte, annak meg kellett vele vívni, mert megfogadta, hogy csak magánál különb bajnok felesége lesz. De valamennyi jelentkező kérőjét legyőzte.

– Örökre pártában maradsz – mondotta az apja, mikor látta, hogy egyik kérőt a másik után viszik el a térről, kit hamuszínű arccal, a fájdalomtól, kit vérpiros arccal, a szégyentől.
Liliom ellenben szelíd és csöndes természetű volt, legnagyobb öröme, ha lesurranhatott a patak partjára, és elbeszélgethetett a vízi virágokkal, meg a madarakkal. Ő maga is oly fehér és vékony volt, mint a liliom. Az apja nem is szerette.

– Te nem az én leányom vagy – mondotta mérgesen. – A te apád a patak volt, az anyád vízi virág. Pálma az én leányom, mert ő piros, bátor, szép! Eredj a szemem elől!
Ki is használta Pálma, hogy az apja kedvence, mert csak úgy bánt a húgával, mintha nem is a várúr egyik leánya, hanem mindenki pesztonkája lenne. Egy napon deli lovag vetődött a vidékre. Amint kísérőivel a patak mentén lovagolt, meglepetve látta ott Liliomot, akit egy csapat állat, bárány, nyúl, őz, pele, galamb fogott körül és simult hozzá szeretettel. Úgy tetszett, mintha a leány értené az állatok nyelvét és csevegne velük.
– Ej, ej – szólt a bárányhoz – hát megharapott az a csúf kutya? Hadd lám, majd kimosom a sebedet! Hát neked nyulacskám, mi bajod? Megcsípte a füledet a varjú? Hiszen azért még nem esik le a világ feneke.
– Ki ez a leány? – kérdezte a lovag, aki észrevétlenül volt tanúja a bájos jelenetnek.
– Barkó vitéz kisebbik leánya, Liliom – feleltek a kísérői.
A lovag tüstént elhatározta, hogy Liliom lesz a felesége, vagy senki. Barkó vitéz vára elé vágtatott és megfútta kürtjét.
– Ki vagy? – kiáltott le a várúr.
– Lovag vagyok, a leányod kezét kérem.
A hidat leeresztették s a vár piacán már harcra készen várta a kérőt Pálma. De bizony mesterére akadt a kardos leányzó, mert a lovag kiütötte a fegyvert a kezéből.
– Győztél lovag, tied a lányom keze! – kiáltotta Barkó vitéz.
– Nem uram – felelte a lovag –, nem érdemlem meg Pálma leányod kezét, mert én ugyan legyőztem őt, engem viszont Liliom leányod győzött le.
– Liliom? Hiszen annak sohasem volt kard a kezében!
– Nem karddal, hanem a jóságával győzött le. Én az ő kezét kérem.
– Hát ki vagy te?
– Én Levente király vagyok.
Bezzeg mérgelődött Pálma, hogy Liliomból királyné lesz. Későn tudta meg, hogy értékesebb az a győzelem, amit a leány jósággal és szelídséggel vív, mint a fegyverrel kiharcolt.

Sün-vacok
A titokzatos homoki macska

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. július 16. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/