Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Szerkesztő

A Dió Magazin Technikai részleg

Tücsök

Olasz Tímea - Tücsök

Szervusztok, gyerekek! Az én nevem Tücsök! Tudjátok, hogy hol lakom? Egy tisztáson a nagy Kerek-erdő közepén! A harmadik tölgy melletti nyolcadik fűszál az otthonom.

Nagyon szeretek kirándulni, hegedülni és mesét hallgatni. Most is éppen Bogihoz, a szentjánosbogárhoz tartok. Ő a legjobb barátom! Szívesen mesél tanulságos történeteket, amelyek engem mindig elgondolkodtatnak, és választ adnak a kérdéseimre.

Miért tartanám meg magamnak ezeket a történeteket? Ahogy Bogi nekem, úgy én nektek adom tovább azokat, mert biztosan nektek is vannak kérdéseitek, amelyekre választ kaphattok belőlük.

Tücsök

Boldog, aki nem jár gonoszok tanácsán

– Mi történt veled, Tücsök? Ilyen későn jössz az iskolából?
– Igen. A tanító néni megbüntetett, pedig nem is én voltam a hibás! Danka mondta, hogy nyugodtan elrakhatom a földön talált tollat, mert nincs gazdája, aztán kiderült, hogy a padtársamé. De hát honnan tudhattam volna, kié?
– Vagyis téged becsaptak? Nem tehetsz arról, hogy hozzád került a toll?
– Persze hogy nem! Danka a hibás!
– Ha ennyire éleslátóan meg tudod találni a bűnöst, akkor talán nekem is tudsz segíteni. Jarinka, a házatlan csiga járt tegnap nálam, és arra kért, segítsek neki. A minap ugyanis az történt…
Jarinka épp hazafelé tartott sétájából, amikor megpillantott egy csodálatos házat. Fényes házfalán hasra vágódtak a napsugarak, csavart tetején látszott, hogy gazdája nagyon körültekintően, gondosan tervezte meg, melyik emelet hogyan illeszkedjen az alaphoz.
– Micsoda gyönyörűség! – mondta Jarinka, s nem tudta levenni a szemét a házról.– Mit nem adnék, ha az enyém lehetne! Minden nap takarítanám, fényesre dörzsölném a falát, naptól, széltől óvnám…
– De buta vagy, Jarinka – kacagta ki Csircserr, a szarka. – Mit sóhajtozol itt a ház tövében? Te látsz itt bárkit is? Ha neked lenne egy ilyen házad, biztosan nem hagynád tárva-nyitva az ajtaját! Nincs ennek a háznak gazdája, ha jól tudom, nemrég költözött át szegényke a másvilágra. Foglald el nyugodtan, én is így szoktam tenni. Ha valami megtetszik, és nincs gazdája, akkor elhozom, miért menjen tönkre? A háznak az a feladata, hogy védje a gazdáját, de ha nincs gazdája, akkor csak a helyet foglalja.
Jarinka bizalmatlanul pislogott Csircserre. A szarkának ugyanis nem volt éppen jó híre, sokszor beszéltek róla gúnyosan, mert semmirekellőnek, tolvajnak tartották a madarat. Persze lehet, hogy csak irigységből – gondolta Jarinka –, hiszen Csircserr háza köztudottan tele volt szebbnél szebb tárgyakkal. És végül is: igaza lehet, ha úgysincs gazdája a háznak…
– Gyáva vagy, Jarinka? – gúnyolódott Csircserr. – Ne félj, nem harap a ház! – s ezzel kacagva otthagyta az elképedt csigát.
– Méghogy én gyáva? A legádázabb ellenségem sem nevezhet annak! Máris megmutatom, mennyire nem vagyok nyúlszívű! – fogadkozott Jarinka, s büszkén beköltözött a kis kastélyba. Odabenn valóban úgy tűnt, régóta nincs, aki kitakarítson. Minden szoba poros és rendetlen volt. Jarinka fürgén munkához látott, s a ház pár órán belül éppúgy csillogott a tisztaságtól, mint odakint. A csigalány jóleső érzéssel huppant le a ház elé, megpihenni.
A nap már lemenőben volt, Jarinka vacsorához készülődött, amikor furcsa szerzet toppant be a csigaház ajtaján.
– Hát te mit keresel itt? – meredt döbbenten Jarinkára.
– Én? Te mit keresel itt? Ez az én házam, egész délután dolgoztam rajta! Betoppansz ismeretlenül, és még csak nem is köszönsz! Miféle dolog ez?
– A te házad? Mióta? Mikor lett a tiéd az én házam?
Jarinka még inkább felháborodott.
– Ez már több a soknál! Még hogy a tiéd a ház, holott hónapok óta nem lakja senki. Itt állt üresen, én meg elfoglaltam, úgyhogy keress magadnak máshol éjszakai szállást.
A jövevény azonban tovább erősködött.
– Amióta az eszem tudom, ebben a házban laktam. Nem hónapokig, csak két napig állt üresen. A tegnapelőtti nagy szélvihar előtt ugyanis elindultam reggeliért, aztán beszorultam egy üregbe, és csak most tudtam kiszabadulni. Honnan vetted, hogy a ház gazdátlan?
Jarinka szemei kikerekedtek.
– Szélvihar? Ez megmagyarázná a felfordulást a házban, de hát a szarka azt mondta…
– A szarka! De hisz annak egy szava sem igaz! Gyermekkorától kezdve tolvaj volt, gonosz a velejéig. Hogyhogy megbíztál egy ilyen „jó” madárban? Nagyon szép, mondhatom!
Egy ideig elvitatkozgattak még, de aztán Jarinkának szégyenszemre el kellett kullognia a kastélyból. Mire régi kuckójához, a faágakból összerakott meleg viskóhoz érkezett, annak se híre, se hamva nem volt. Távollétében valaki szétdúlta a házikót, így Jarinka egy bokor aljában húzta meg magát mindaddig, amíg rá nem talált egy valóban üres, elhagyatott csigaházra…

– Érdekes történet, Bogi, de Jarinka esete más volt, mint az enyém. Nem kellett volna megbíznia a szarkában, hiszen tudta, hogy tolvaj, s tőle nem számíthat jószívű tanácsra.
– Igaz, de ez visszafelé is igaz: nemcsak a tanácsadót kell alaposan megválasztani, hanem a tanácsot is mérlegelni kell. Ha te végiggondoltad volna, hogy mi lesz akkor, ha valaki keresni fogja a tollat, akkor biztosan nem teszed el addig, amíg másokat is meg nem kérdezel. Valld be, neked túlságosan megtetszett az a toll, és eszed ágában sem volt megtalálni a gazdáját.
– Igazad van… Nem foghatok mindent Dankára, én is buta voltam, ráadásul kapzsi is...
– Hogy okulhass a történtekből, tanulj meg egy aranymondást: Boldog, aki nem jár gonoszok tanácsán.

 
Strucc - A ma élő legnagyobb madár
A legkisebb kétéltű

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. augusztus 23. péntek

Captcha kép