Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Szerkesztő

A Dió Magazin Technikai részleg

Tücsök

Olasz Tímea - Tücsök

Szervusztok, gyerekek! Az én nevem Tücsök! Tudjátok, hogy hol lakom? Egy tisztáson a nagy Kerek-erdő közepén! A harmadik tölgy melletti nyolcadik fűszál az otthonom.

Nagyon szeretek kirándulni, hegedülni és mesét hallgatni. Most is éppen Bogihoz, a szentjánosbogárhoz tartok. Ő a legjobb barátom! Szívesen mesél tanulságos történeteket, amelyek engem mindig elgondolkodtatnak, és választ adnak a kérdéseimre.

Miért tartanám meg magamnak ezeket a történeteket? Ahogy Bogi nekem, úgy én nektek adom tovább azokat, mert biztosan nektek is vannak kérdéseitek, amelyekre választ kaphattok belőlük.

Tücsök

Boldog, aki nem jár gonoszok tanácsán

– Mi történt veled, Tücsök? Ilyen későn jössz az iskolából?
– Igen. A tanító néni megbüntetett, pedig nem is én voltam a hibás! Danka mondta, hogy nyugodtan elrakhatom a földön talált tollat, mert nincs gazdája, aztán kiderült, hogy a padtársamé. De hát honnan tudhattam volna, kié?
– Vagyis téged becsaptak? Nem tehetsz arról, hogy hozzád került a toll?
– Persze hogy nem! Danka a hibás!
– Ha ennyire éleslátóan meg tudod találni a bűnöst, akkor talán nekem is tudsz segíteni. Jarinka, a házatlan csiga járt tegnap nálam, és arra kért, segítsek neki. A minap ugyanis az történt…
Jarinka épp hazafelé tartott sétájából, amikor megpillantott egy csodálatos házat. Fényes házfalán hasra vágódtak a napsugarak, csavart tetején látszott, hogy gazdája nagyon körültekintően, gondosan tervezte meg, melyik emelet hogyan illeszkedjen az alaphoz.
– Micsoda gyönyörűség! – mondta Jarinka, s nem tudta levenni a szemét a házról.– Mit nem adnék, ha az enyém lehetne! Minden nap takarítanám, fényesre dörzsölném a falát, naptól, széltől óvnám…
– De buta vagy, Jarinka – kacagta ki Csircserr, a szarka. – Mit sóhajtozol itt a ház tövében? Te látsz itt bárkit is? Ha neked lenne egy ilyen házad, biztosan nem hagynád tárva-nyitva az ajtaját! Nincs ennek a háznak gazdája, ha jól tudom, nemrég költözött át szegényke a másvilágra. Foglald el nyugodtan, én is így szoktam tenni. Ha valami megtetszik, és nincs gazdája, akkor elhozom, miért menjen tönkre? A háznak az a feladata, hogy védje a gazdáját, de ha nincs gazdája, akkor csak a helyet foglalja.
Jarinka bizalmatlanul pislogott Csircserre. A szarkának ugyanis nem volt éppen jó híre, sokszor beszéltek róla gúnyosan, mert semmirekellőnek, tolvajnak tartották a madarat. Persze lehet, hogy csak irigységből – gondolta Jarinka –, hiszen Csircserr háza köztudottan tele volt szebbnél szebb tárgyakkal. És végül is: igaza lehet, ha úgysincs gazdája a háznak…
– Gyáva vagy, Jarinka? – gúnyolódott Csircserr. – Ne félj, nem harap a ház! – s ezzel kacagva otthagyta az elképedt csigát.
– Méghogy én gyáva? A legádázabb ellenségem sem nevezhet annak! Máris megmutatom, mennyire nem vagyok nyúlszívű! – fogadkozott Jarinka, s büszkén beköltözött a kis kastélyba. Odabenn valóban úgy tűnt, régóta nincs, aki kitakarítson. Minden szoba poros és rendetlen volt. Jarinka fürgén munkához látott, s a ház pár órán belül éppúgy csillogott a tisztaságtól, mint odakint. A csigalány jóleső érzéssel huppant le a ház elé, megpihenni.
A nap már lemenőben volt, Jarinka vacsorához készülődött, amikor furcsa szerzet toppant be a csigaház ajtaján.
– Hát te mit keresel itt? – meredt döbbenten Jarinkára.
– Én? Te mit keresel itt? Ez az én házam, egész délután dolgoztam rajta! Betoppansz ismeretlenül, és még csak nem is köszönsz! Miféle dolog ez?
– A te házad? Mióta? Mikor lett a tiéd az én házam?
Jarinka még inkább felháborodott.
– Ez már több a soknál! Még hogy a tiéd a ház, holott hónapok óta nem lakja senki. Itt állt üresen, én meg elfoglaltam, úgyhogy keress magadnak máshol éjszakai szállást.
A jövevény azonban tovább erősködött.
– Amióta az eszem tudom, ebben a házban laktam. Nem hónapokig, csak két napig állt üresen. A tegnapelőtti nagy szélvihar előtt ugyanis elindultam reggeliért, aztán beszorultam egy üregbe, és csak most tudtam kiszabadulni. Honnan vetted, hogy a ház gazdátlan?
Jarinka szemei kikerekedtek.
– Szélvihar? Ez megmagyarázná a felfordulást a házban, de hát a szarka azt mondta…
– A szarka! De hisz annak egy szava sem igaz! Gyermekkorától kezdve tolvaj volt, gonosz a velejéig. Hogyhogy megbíztál egy ilyen „jó” madárban? Nagyon szép, mondhatom!
Egy ideig elvitatkozgattak még, de aztán Jarinkának szégyenszemre el kellett kullognia a kastélyból. Mire régi kuckójához, a faágakból összerakott meleg viskóhoz érkezett, annak se híre, se hamva nem volt. Távollétében valaki szétdúlta a házikót, így Jarinka egy bokor aljában húzta meg magát mindaddig, amíg rá nem talált egy valóban üres, elhagyatott csigaházra…

– Érdekes történet, Bogi, de Jarinka esete más volt, mint az enyém. Nem kellett volna megbíznia a szarkában, hiszen tudta, hogy tolvaj, s tőle nem számíthat jószívű tanácsra.
– Igaz, de ez visszafelé is igaz: nemcsak a tanácsadót kell alaposan megválasztani, hanem a tanácsot is mérlegelni kell. Ha te végiggondoltad volna, hogy mi lesz akkor, ha valaki keresni fogja a tollat, akkor biztosan nem teszed el addig, amíg másokat is meg nem kérdezel. Valld be, neked túlságosan megtetszett az a toll, és eszed ágában sem volt megtalálni a gazdáját.
– Igazad van… Nem foghatok mindent Dankára, én is buta voltam, ráadásul kapzsi is...
– Hogy okulhass a történtekből, tanulj meg egy aranymondást: Boldog, aki nem jár gonoszok tanácsán.

 
Bólintóni esete a Húsvéti nyúllal
Könyvajánló : Pete Margit "Cseperedő"

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. január 16. szombat

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/