Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Mikroraptor, avagy a " kicsi rabló "

A Microraptor művészi rekonstrukciója/ Fotó : wikipédia

 Mikroraptor, avagy a " kicsi rabló "

Egy 1923 előtt készült illusztráció a feltételezett, négyszárnyú „Tetrapteryxről”

 A Microraptor  a szó szoros értelmében " kicsi rablót" jelent,  a dromaeosaurida dinoszauruszok egyik kisméretű, négyszárnyú neme. Körülbelül két tucat jó állapotban megmaradt fosszilis példány alapján ismert, melyeket a kínai Liaoning tartományban, a kora krétakorban (az apti korszakban), mintegy 120 millió évvel ezelőtt létrejött Jiufotang-formációban (Csiufotang-formáció) fedeztek fel.

A Microraptor az Archaeopteryxhez hasonlóan fontos bizonyítékkal szolgál a dinoszauruszok és a madarak közötti evolúciós kapcsolatra. Hosszú kontúrtollakkal rendelkezett, melyek aerodinamikus felületet alkottak a karokon, a farkon és meglepő módon, a lábakon is. Emiatt Xu Xing 2003-ban „négyszárnyú dinoszauruszként" írta le, és úgy gondolta, hogy az állat a négy lába segítségével képes lehetett a siklórepülésre. Három faját nevezték el, a M. zhaoianust, a M. guit és a M. hanqingit, bár egy későbbi vizsgálat szerint az összes példány egyetlen fajhoz, a M. zhaoianushoz tartozott. Lehetséges, hogy egy másik négyszárnyú dromaeosaurida, a Cryptovolans is a Microraptor egyik faja.

A Microraptor 77 centiméter hosszú, és 1 kilogrammra becsült tömegű felnőtt példányaival a legkissebb ismert dinoszauruszok közé tartozott. Rendkívül kis méretétől eltekintve az első madarak közé nem tartozó, tollak és szárnyak lenyomataival együtt felfedezett dinoszauruszok egyike. A tollas dinoszauruszok és korai madarak között szokatlan módon a Microraptor az egyike a madarak néhány olyan előfutárának, amelyek a kezeikhez és a karjaikhoz hasonlóan a lábaikon is hosszú repülőtollakat viseltek. A testét vastag tolltakaró fedte, a farka végén pedig egy gyémánt alakú legyező helyezkedett el (feltehetően a repülés stabilizálása érdekében). 

2012 márciusában Quanuo és kollégái megállapították a Microraptor tollazatának színét egy új lelet alapján, mely számos, korábban ismeretlen Microraptor jelleget is felfedett. A megkövült melanoszómák (pigmentsejtek) elektronmikroszkóp általi tanulmányozása után a kutatók összevetették ezek elrendeződését a mai madarakéval. A Microraptor esetében ezen sejtek olyan alakúak voltak, mint a mai fekete, csillogó tollú madarakon. A hosszúkás melanoszómák rétegződve helyezkedtek el, akár a mai seregélyeknél, ami fényvisszaverő tollazatra utalt. Bár a kutatók kimondták, hogy a fényvisszaverés valódi funkciója most még nem ismert, felvetették, hogy ez a kis dromaeosaurida kommunikációra vagy nemi magamutogatásra használhatta csillogó kültakaróját, mint ahogy a mai fényes tollú madarak is.

Mivel a hátsó szárnyak az állat lábfejének nagy részére is kiterjedtek, sok tudós kijelentette, hogy a Microraptor esetlen volt a szokványos talajon való mozgás vagy futás során. A mellső láb tollai szintén gátolhatták a földön levő Microraptort a csuklók korlátozott mozgása és a szárnytollak rendkívüli hossza miatt. A Corwin Sullivan és kollégái által készített 2010-es tanulmány megmutatta, hogy a tollak még a szárnyak lehető legnagyobb mértékben való behajlítása esetén is elérték a talajt, amikor a karok semleges helyzetben voltak, illetve, hogy előrefelé álltak a zsákmány megtámadása során. A szárnytollakat a sérüléstől csak a szárnyak emelt helyzetben tartása, illetve a felkar teljes hátrafelé nyújtása óvhatta meg. Emiatt anatómiailag lehetetlen volt, hogy a Microraptor a karmos mellső lábakat a zsákmány megragadására vagy tárgyak mozgatására használja.

Egyes őslénykutatók felvetették, hogy a tollas dinoszauruszok, mielőtt képessé váltak volna a siklórepülésre vagy az igazi repülésre, a fákról leugorva a szárnyaikat ejtőernyőként használhatták, lesből támadva a talajon levő zsákmányra. Sankar Chatterjee és R. Jack Templin 2007-es tanulmányukban letesztelték ezt az elméletet, és rájöttek arra, hogy a Microraptor egyesített szárnyfelületei túl keskenyek voltak a földre jelentős magasságból való sikeres, sérülésmentes leereszkedéshez. Azonban a szerzők nyitva hagyták annak lehetőségét, hogy a Microraptor kis magasságból leereszkedhetett, és elérhette az egymáshoz közel levő ágakat.

Chatterjee és Templin emellett kizárták a földről való felszállás képességét. A Microraptor vállízületéből hiányoztak azok az adaptációk, amik lehetővé tették volna, hogy a szárnyait elég magasra emelhesse ahhoz, hogy a földről való felszálláshoz elegendő emelőerőt hozzon létre, továbbá a szerzők kijelentették, hogy a talajról való felemelkedés közben a lábakon levő repülőtollak megsérülhettek volna. Így kizárólag egy magasan levő ágról való felszállásra maradt esély, és a szerzők megjegyezték, hogy annak ellenére, hogy a modern madaraknak nem kell túl nagy erőt kifejteniük a fákról való felszálláshoz, mégis gyakran használják ugyanazt a lebukó technikát, ami a Microraptorra is jellemző volt.

Forrás: wikipédia

Microraptor gui holotípusa (melyen a tollak lenyomatait a fehér nyilak jelzik) / Forrás: wikipédia
Papirméter
Dal a kikeletről

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2020. április 03. péntek

Captcha kép