Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Mese a berekböszörményi hármasútról

Titi Hajnalka:  Mese a berekböszörményi hármasútról

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú akit Sanyinak hívtak. Nem igazán fűlött a foga a tanuláshoz, és bizony nem egyszer megfordult a fejében, hogy be se menjen az iskolába. Kiváltképpen akkor, amikor az iskolához vezető úton, a hármas kereszteződéshez ért. Ezen a helyen minden egyes reggel meg-állt, nagy sóhajok közepette elmélkedett, mert a baloldali egyenesen a játszótér-re vezetett, a jobboldali pedig ki a határba, ahová a természet rejtett titkait vágyott felfedezni.

Bár ő maga is jól ismerte a mondást, mi szerint a legrövidebb út az egyenes út, nem igazán törődött vele, mert annak mindig csak az az unalmas iskola volt a vége. Ő pedig szíve szerint indulna jobbra, indulna balra, csak előre ne! Így aztán egy hársfaillatú, napsütötte, tavaszi reggelen, arra a következtetésre jutott, hogy nem megy be az iskolába. Hát hol jobbra ment, hol balra, de egyenesen bíz ' esze ágában sem volt menni többé.

Látta ezt a Tündérkirálynő, fejét rázva, tűrte is egy ideig, míg aztán meg nem elégelte a dolgot, s úgy döntött megleckézteti ezt a csellengő gyermeket. Mivel a tündérei igencsak el voltak foglalva Morgó Pipitért, a koboldot hívatta magához, s így szólt:
- Hűséges, jó kobold voltál ezidáig Pipitér! Most pedig feladatom van a számodra. Mestere vagy az emberek bosszantásának, segíts nekem megleckéztetni ezt az eltévelygett kisfiút!
Morgó Pipitér, akinek egyébként a szakálla földig ér, nevéhez hűen még morgolódott egy kicsit, majd így válaszolt:
- Szeretett királynőm, fejet hajtok akaratod előtt! Mond mit kell tennem? A királynő részletesen elsorolta a tennivalóit, s áldásával útjára engedte. Madárdalos, tavaszillatú, ragyogó Szerda reggelre ébredt a kisfiú, s már reggeli közben alig várta, hogy legújabb csínytevéseit átélhesse, anyukája tudta nélkül, aki kedvesen az utcaajtóig kísérte, még egy puszit is adott a homlokára, s büszkén kísérte tekintetével, távolodó gyermekét. Úgy érezte, hogy az ő kisfia a legszebb és legügyesebb az egész világon! Sanyi pedig most is, mint minden reggel, elindult az iskola felé, ámde a hármas kereszteződésnél letért balra. Amikor a játszótérre ért, s a mászóka tetejére rugaszkodott, nagy meglepetésére a semmiből ott termett, egy nagy szakállú, nagy kalapos, szigorú tekintetű kobold. Majd hanyatt esett, amikor meglátta!
- Nahát! Hát te ki vagy?- kérdezte tőle ijedten.
- Az vagyok,- felelte a kobold- aki jól tudja már ki leszel, ha nagy leszel! Megmutatom neked, hogy hová is vezet ez a három út!
- Jaj az nagyon tuti!- örvendezett Sanyi- Én biztosan nagyon gazdag leszek, és lesz egy szuper jó járgányom!
- Nos hát gyere velem, s meglátod a jövődet!
- Jól van!- felelte Sanyi, akinek minden félelme elszállt addigra, és behunyta mindkét szemét, ahogyan azt Pipitér tanácsolta.

Hát láss csodát, amikor kinyitotta egy hideg, esős, idegen helyen találta magát. Az egyetlen kellemes dolog, a levegőben terjengő hamburger illata volt, úgy érezte azonnal vennie kell egyet. A zsebeibe nyúlt, ámde ott egy darabka forint sem lapult.
A lábai igencsak fázni kezdtek, lenézett, hát a lábán cipőnek még nyoma sem volt, nemhogy darabkája! Egy- két ember durván félre is lökte, s amikor jobban végig mérte magát, akkor látja, hogy lyukas és koszos elnyűtt ruha rajta valamennyi. Még szerencse, hogy a kobold időben megkegyelmezett, s visszavarázsolta a jelenbe.
Életében nem ijedt még így meg semmitől! Olyan szörnyen érezte magát, hogy
megfogadta, soha többé nem tér le a baloldali útra.
Másnap reggel is iskolába indult, ámde a kereszteződésnél újra kísértésbe esett. Nem ment egyenesen, letért a jobboldali útra. Szaporázni kezdte lépteit, hogy mielőbb kiérjen a rétre, ott aztán nem láthatja senki, aki elárulná őt az anyukájának. Hát ahogy éppen egy virágzó csipkebokor előtt elhaladt, hirtelen elé ugrik egy nagy szakállú, nagy kalapos, szigorú tekintetű kobold. Majd beesett a rózsafa szúrós ágai közé!
- Na hát, már megint te!- kiáltotta mérgesen.
- Úgy ám! Nem szabadulsz meg tőlem ilyen egyszerűen!- felelt morgó hangján Pipitér- Megígértem, hogy megmutatom neked hová vezet ez a három út, és most épp ez lenne soron!
De már most, meg sem várta Sanyi jóváhagyását, egy szempillantás alatt elrepítette a jövőbe. Legszívesebben segítségért kiáltott volna, de amikor megpillantotta anyukáját, egy hang sem jött ki a torkán. Szegényke sírva panaszolta a szomszédasszonynak, hogy az ő fia hova jutott. Se munkája, se pénze, s oda lesz
mindjárt az egészsége is, ha így folytatja... Annyira bánatos volt, hogy majd' meghasadt a szíve! Hej de nem csak az övé! Sanyi kicsi szíve is fájni kezdett, édesanyja bánatát látván. Nem is akart többé már egyebet, csak mielőbb hazamenni, hogy anyukája meleg ölelésébe bújjon, s hallgassa boldog nevetését. Meg is fogadta, soha többé nem tér le a jobboldali útra.
Harmadnap Sanyi ismét elindult az iskola felé, de már meg sem állt az útelágazásnál, csak haladt szépen előre. Hiába csalogatták a boldog emlékek, amelyeket a játszótéren élt át, hiába csábította a madárdal és a mezei virágok illata, ő csak ment előre, egyenesen az iskolába.
Hát amikor az iskola bejáratához ér, a semmiből elébe ugrott egy nagy szakállú,
nagy kalapú, szigorú tekintetű kobold:
- Már meg sem lepődöm! - mondta üdvözlés helyett a koboldnak- Nincs egyéb dolgod, mint engem ijesztgetni?
- Éppen hogy Te vagy a dolgom, hogy megismertessem veled, hová vezet ez a három út! Most pedig éppen ez van soron!
Még be sem fejezte a mondatot Pipitér, már repültek is egy másik jövőbe. A kisfiú el sem tudta képzelni mit is tartogathat még számára ez az apró, mérgelődő meselény. Azonban amikor kinyitotta a szemeit, egy meseszép ház előtt találta magát, ahonnan anyukája jött ki üdvözölni őt:
- Szia Édesem! Hogy neked milyen csodaszép a házad, na és ez a kocsi! Alig vártam, hogy lássalak! Annyira büszke vagyok rád!- ölelte át boldogan, úgy azzal a melegséggel, ahogy arra ő mindig is emlékezett.
A látomás, egy pillanat alatt eltűnt, és most először boldogan érkezett vissza a jelenbe. Ő már megtanulta, hogy az egyetlen ami a boldogságot meghozza a jövőben, az az ha napról napra szorgalmasan tanul és elvégzi a feladatát.
Morgó Pipitér pedig azóta is őrzi a Berekböszörményi hármas utat, hogy ha netalán egy kisgyerek letérne a helyes útról, ő majd jól megleckéztethesse!

Ennyi volt, mese volt,
A tanulság benne volt!
Kalóz mese
Visszatért az élet a Boszporusz szorosba, már ami ...

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2020. augusztus 08. szombat

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/