Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Jégvirág-fakadástól tavasz-ébredésig

Mentovics Éva: Jégvirág-fakadástól tavasz-ébredésig

Mentovics Éva: Jégvirág-fakadástól tavasz-ébredésig

Rezdül a fellegek csipkepalástja,
szél fut a suttogó fenyves alatt,
jéghideg, dermesztő, karcos szavára
borzong az őszidő, messze szalad.

Futtában eldobja óarany ingét,
átlép a hajlongó erdők fölött,
visszanéz tűnődve, rőt avart hint szét…
Kérdeznéd, hol van? Hát elköltözött.

Lépte nyomában csak zörrenő hangok,
tölgyesek búcsúzó sóhaja száll,
elhallgat búsan az erdei dalnok,
s gyengék sorában a rút fagy kaszál.

Reszketve ülnek a cinkék az ágon,
tollukat borzolva vad szél szalad,
s hintázva ringnak a hűs némaságon;
hópillék szállnak a kék ég alatt.

Lebbenő táncukat némán csodálja,
paplanra vágyik a fázós határ.
Hócsipke omlik a széljárta tájra,
mely rég a napfényről álmodna már.

Később, ha fagy suhan zúzmarát szórva,
lépte nyomán csak a szél zakatol,
s romboló tettére hűn válaszolva
reccsenve jajdul a jég valahol.

Barlangok, völgyzugok, szirthasadékok
szélcsendes oltalma rejteket ad,
mert, amíg hóleplét bontja az égbolt,
ott kuporog a sok reszketeg vad.

Ám, ha a pirkadat fényrokolyája
csillan a jégcsapok kristályfalán,
rásüt a surranó szél fokosára,
ághegyek százain hintázva jár,

olvad a tomboló fagy birodalma,
könnyezve kullog a dölyfös nagyúr,
bújik az ébredő nőszirom sarja,
hirdetve: napfény a földön az úr.

Fellegek fodrain fényözönt hint szét,
táncol a fagyzugos erdők ölén,
eldobja cakkos, hócsipke-ingét
csipkebokor és a rezgő kökény,

majd, ha a fák alatt szökkenve lépdel,
fogynak a roskatag hószigetek,
s kékcinke röppen, hogy szép énekével
hirdesse: éled az új kikelet!

Mindenki fája
A sziklák és jég királysága

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2020. október 25. vasárnap

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/