Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Szerkesztő

A Dió Magazin Technikai részleg

Medve, hagyma, hagyj ma!

Ujréti Ágnes illusztráció

Galambos Berni: Medve, hagyma, hagyj ma!

Az erdő tölgy és gyertyánfái kipattanó rügyekkel köszöntötték a tavaszt. Az odvas keltike, a tüdőfű és a salátaboglárka versenyre keltek ebben a nagy ünneplésben. Vajon melyikük köszönti szebben a napsugarakat?
Az erdő alját elborította az összefüggő zöld szőnyeg, és erős illatot árasztott magából. A kis tavaszi virágok is innen kukucskáltak ki, mintha csak kiabálták volna, hogy nekünk is adj teret, nekünk is!
− Érzitek? – kérdezte Fanyar Nyanyar Cécire és Lédire pillantva.
− Verős-verős Dingi már megint zsíros kenyeret reggelizett hagymával, azt érezzük.
Rengeteget megbír enni belőle! – válaszolta Lédi.
− Nem kell mindent Dingire fogni. Ez az erdő illata!
− Az erdőé? Na, persze! Hagymaillat. Zsíros kenyér-illat is lesz nemsokára? Vagy füstölt sonka? Esetleg citromos torta? – szemtelenkedett Céci.
− Ez a zöld szőnyeg a medvehagyma, annak az illatát érezzük – magyarázta Nyanyar.
− Most akkor medve vagy hagyma? Ki érti ezt? – értetlenkedett Lédi is.
− Medvének biztosan nem medve, mert zöld! – nevetett Céci. Lehet, hogy a medve és a hagyma közös rokona!
− A kecskedarázs sem a kecskének és a darázsnak a fia! Ugye, ezt tudjátok? – válaszolta Nyanyar kissé csüggedten. − Egy nagyon régi, kiváló vadontermő gyógynövény. Rengeteg pozitív tulajdonsággal.
− Akkor hogyan jönnek ide a macik? – kíváncsiskodtak a többiek. – Egy sincs az erdőben. Talán régen a házadban éltek Nyanyar, és itt hagyták a hagymájukat költözés után?
− Dehogyis, gyerekek! Mesélek valamit! Ezt a mesét a régi öregektől hallottam – mondta
Nyanyar, és már hallgatták is a történetet:
„A nagy barnamedve egész télen a barlangjában hortyogott, horkolt, durmolt. Néha elődugta a fejét, kinézett, de látva, hogy dermesztő hideg van, inkább szundikált tovább. Persze tél elején degeszre tömte magát. Mondhatjuk, hogy kicsit duci lett a sok evéstől. Ahogyan múltak a téli hónapok, csak aludt és fogyott, aludt és fogyott. Mire tavasszal nagyot nyújtózott a barlangja előtt, már a saját édesanyja sem ismert rá. Kicammogott a zöldellő erdőbe erőt gyűjteni, és észrevette az illatozó levelű, fehér virágú növényt. Megkóstolta.
Hm, − gondolta –, ez aztán fincsi! Hatalmas adagot megevett belőle. A medvék nem buta állatok, ezért következő tavasszal már alig várta, hogy kibújhasson a barlangjából, és falatozgasson a finom levelekből.
Ezért hívják ezt a növényt medvehagymának. Kóstoljátok meg ti is! Sokféle ételt készíthetünk ám belőle."
− Nem kóstolom! Mindenféle fura dolgot megetetsz velünk Nyanyar! – fanyalgott Lédi, de Céci már tömte is magába mosatlanul a leveleket.
− Várjatok, leszedjük, megmossuk és feldolgozzuk. Nagyon poros, Cécikém! – simogatta meg borzas fejét. – Ne legyél türelmetlen!
− Leszedjük az egészet, és eladjuk a piacon! Meggazdagszunk! – kiáltotta Céci. – Mekkora ötlet, ugye? − még ugrált is ehhez a fantasztikus javaslathoz. – A pénzből pedig elutazunk messzire!
− Nem, nem! Ezt nem szabad! Csak 2 kg-ot gyűjthetünk fejenként olyan területekről, amik nem védettek.
− Óh! Akkor máris kútba ugrott az utazásom! Nem leszek gazdag! – pityeredett el Céci, majd morcosan legyintett, és rákiáltott Nyanyarra: − Hagyj ma, nem akarok senkivel beszélni, nem csinálok semmit!− Duzzogva ment vissza a házba, és bebújt a sublót alá.
− Majd megnyugszik! − vigasztalta Lédi Nyanyart, és nekiálltak szüretelni. – Mi lenne, ha szerveznénk egy Erdei Medvehagyma Fesztivált!
− Hatalmas ötlet! − vidult fel Nyanyar, meghirdethetnénk a medvehagymás ételek versenyét, sőt táncversenyt is. A gyerekeknek játékokat: tobozdobálást, makkgyűjtőversenyt, hintákat készítenénk, terveznénk!
− Miből hagytok ki már megint? − dugta ki bozontos fejét Céci.
− Hová lett az a gondolat, hogy „hagyj ma!" – mordult rá Nyanyar.
− Bocsánat Nyanyar! Hadd segítsek! Hagyma, hagyj ma, hagyma, hagyj ma! – ismételgette viccesen.
Erre mindenki elnevette magát. Céci apró, kis kezeivel már tépdeste is a leveleket. Nyanyar zsíros kenyeret kent, megmosta, összevágta a jóízű leveleket. Nem is ettek ennél finomabb, frissebb uzsonnát mostanában.
− Ugye, Céci, erős lettél, mint egy medve!
− Erős is, hagymás is, macis is− bólogatott Céci. – Nézzétek mekkora pocakom nőtt!
A kis manócskákat is bevonták a gyűjtésbe. Elindult a fesztivál szervezése. Hogy hogyan sikerült, mi is történt ott − elmesélem a következő mesémben. Remélem kíváncsi vagy rá!

Dió Magazin - 2020 - január
Niktinasztia: a jelenség amikor a virág, vagy levé...
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2022. augusztus 19. péntek

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/