Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Magyar őstörténet: a kalandozások kora, eredet

 Magyar őstörténet: a kalandozások kora, eredet

 Korai történetünkről nincsenek írott emlékeink, csupán régészeti, nyelvi és néprajzi források segítenek bennünket az események rekonstruálásában. 830 körül, amikor a magyar törzsek megindultak Európa irányába, és a magas civilizációjú társadalmak közelébe értek, felfigyeltek ránk ezen kultúrák, és írott források kezdték dokumentálni szokásainkat, megjelenésünket és vándorlásunkat. Ezen írott források közül, hitelesség szempontjából a legrangosabb helyet a bizánci írások foglalják el.

Minden fegyverforgató lakos képes lehetett az elszegényedés és alávetettség elkerülésére, ha részt vett a kalandozásokban. A két tényező – vagyis a nomád életvitel és a kalandozásra ösztönző társadalmi nyomás - együttes hatása okozta, hogy az ázsiai sztyeppéről Európába érkező magyarság, folytatni próbálta ázsiai életmódját és a nomád vándorlást, egy speciális fosztogató életmóddá alakítva próbálta megtalálni új környezetében a továbbélés lehetőségeit.

862 és 970 közti 108 esztendőben a magyarság összesen 47 hadjáratot indított Európa különböző területeire – elsősorban német és francia ajkú térségekbe - mely hadjáratok során a magyar seregek jelentős mennyiségű zsoldszerzés mellett, élelmet, lovat, háziállatot, fegyvert, ékszert, pénzt, textíliákat és egyházi tárgyakat zsákmányoltak, illetve sok száz embert raboltak el, főként bizánci rabszolgavásárokban történő értékesítés céljából. A kalandozások éveiben még nem jött létre a Magyar Királyság, csupán egy decentralizált, törzsi vezetők uralta szállásterület létezett a Kárpát-medencében, melyben a magyarok saját nomadizáló szokásaik, hagyományaik és ősi vallásuk szerint élték életüket.

A magyarok a 9. és 10. században Európa és Ázsia legerősebb nomád népességét alkották. Sorozatos győzelmeket arattak amerre jártak, és ha nagy ritkán mégis vereséget szenvedtek – például a besenyőktől vagy később a bolgároktól – az csak kisebb létszámukból adódott.

Több eredet elmélet is született. A legtöbb bizonyíték arra utal, hogy 830 előtt valahol a Volga és Káma összefolyásának vidékén élhettünk, Magna Hungáriában (Nagy Magyarországban). Erre az egyik legfontosabb bizonyíték, amikor Julianus barát 1236-ban elutazott a Volga-Káma vidékre, és akkor ott magyarul tudó emberekkel találkozott. Azt viszont nem tudni, hogy mennyi időt tölthettünk a vidéken, és az is kérdéses hogy az említett folyók térségébe honnan érkezhettünk.

A finnugor eredet azt állítja, hogy a magyarok néppé formálódása az Ural vidékén történt egy finnugor közegben. Ez az elmélet Reguly Antal munkásságával jött létre. Reguly 1840-1847 közt beutazta Finnországot és a cári Oroszországot, a magyarok és az ott élő népek közti rokonságot kutatva. Eredményeit idehaza publikálta. A Magyar Tudományos Akadémia elfogadta megállapításait, leginkább Hunfalvy Pál és Budenz József támogatásával. Innentől kezdve a magyarok őstörténetét a történettudomány nagyobbrészt az Uralhoz és a finnugor rokonsághoz kötötte.

A türk elmélet szerint – mely antropológiai és szintén nyelvi forrásokra (pl. 300 török jövevényszóra) támaszkodik - a magyarok ősei, a türkök által lakott Belső-Ázsiából érkeztek a Volga vidékére. A Belső-ázsiai eredet hívei Dzsungária vidékét jelölik meg eredeti őshazaként, mely térség ma Kína északkeleti szeglete. A két elmélet képviselői a 18. század óta vitáznak egymással, olyan kiváló kutatók és utazók részvételével, mint Kőrösi Csoma Sándor és Vámbéry Ármin, akik életüket tették fel a kérdés felderítésére és el is utaztak feltételezett őshazánk területeire.

Évekkel ezelőtt, 2006 szeptemberében Bíró András Zsolt antropológus, humánbiológus vezetésével öt fős kazak-magyar kutatócsoport több, mint egy hónapos expedíció keretében bejárta az észak-kazahsztáni Torgaj folyó vidékét (Kosztunaj-tartomány, Dzsangeldi-megye), ahol megismerkedtek az 1600-as évek óta ott élő 1-2 ezer fős madjar nevű törzzsel. Az alaposabb vizsgálatok a két nép elnevezésében észrevehető hasonlóság mellett genetikai kapcsolatot is kimutattak. Az eredményekről az American Journal of Physical Anthropology tudományos szakfolyóirat is beszámolt.

A fent említett elméletek mellett, régóta hangoztatott teória a szkíta-magyar rokonság illetve a hun-magyar és az avar-magyar rokonság elmélete is. Bár mindhárom elképzelés mellett lehet töredék bizonyítékokat, például közös tárgyi emlékeket, motívumokat illetve hasonló hadviselési, szokásbeli és öltözködésbeli jellegzetességeket találni, teljes bizonyítást eddig egyik felfogás sem tudott nyerni.


Forrás: történelemcikkek.hu

Ingyenes Márton napi program kicsiknek és nagyokna...
Kismajom az óvodában

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 12. csütörtök

Captcha kép