Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő
Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.
Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.
kristály levelét, jégcsap gyökerét
zengeti-pengeti két cinke.
gyöngén takaró, felhőt kavaró
zúzmara-hódara elhintve.
Seprű-karját mindjárt leereszti,
Répaorra vészesen csöpög.
Mint kit helyben hagytak, úgy néz ez ki,
Valami csúf, hitvány ördögök.
Tél, tél, mit csinálsz?
Fagyot, havat fújok.
Embert, állatot nem kímélek,
||:nagykabátba bújok:||
Sötét van, eljött az este,
mégsem jön álom szememre,
azt tervezem, hogy mit tennék
ha varázslóinas lennék:
(részlet)
Január 6.
Vízkereszt napja van,
pap jár házról házra,
ki három betűt ír
a szemöldökfára:
G. M. B. – betűzzük,
s áldón zeng a harang,
holnaptól vigadunk:
kezdődik a farsang!
Tik-tak, tik-tak,
mormolja az óra,
Nem unja meg mondókáját
holnap virradóra.
Piros ráül az orcámra,
hogyha jön a Fekete;
Aranysárga örömmézet
csepegtetne szívemre.
Sötét felhő fenn az égen,
esőcseppek megszülője,
dédelgette picinyeit,
ahogy elvárhatjuk tőle.
Szól a szél: – Hát jöjj velem
csillagszórós éjjelen!
Én játszom a lombokon,
te csúszkálsz a dombokon.
A konyhában nagy a baj,
Megegyeztünk Apával,
Én készítek vacsorát,
Ma hagyjuk pihenni Anyát.
Kis nyuszikák, hogy s mint vagytok,
tetszik-e az új házatok?
Házhoz nagy kert bekerítve,
ugrálhattok kedvetekre.
Kitaláltunk egy jó mókát,
utánoztuk pulyka hangját.
De, hogyha már kitaláltuk,
azon nyomban kipróbáltuk.
Egyszer volt, hol nem volt…
Volt egyszer egy zsák, s egy folt.
Ám ez a zsák lyukas volt,
s kellett volna rá egy folt!
Csakhogy a folt nem ott volt,
egész máshol kóborolt.