Aranyosi Ervin: Anyák napi vers
Felkelt a fénylő Nap, a világ is ébred…
Jöttem köszönteni Édesanyám, téged.
Virág a kezemben, szeretet szívemben,
te általad váltam azzá, aki lettem!
Irodalmi és ismeretterjesztő portál
Felkelt a fénylő Nap, a világ is ébred…
Jöttem köszönteni Édesanyám, téged.
Virág a kezemben, szeretet szívemben,
te általad váltam azzá, aki lettem!
Királykisasszony száll a nádra,
Pihegve csapkod csöpp kis szárnya.
Körül a békák szive virágzik,
Nevetve dobban, zendül a nádig.
Kis leányka nagy fürtökkel, sétálva megy Rengetegben,
kicsi lába pattog járdán, enyhén balra a tó partján.
Piros ruha, piros cipő, Piroskának piros kendő…
Májusi vasárnap, ma van anyák napja,
a gyermek szíveket a hála áthatja.
Virággal a kézben anyánk elé állunk,
hosszú szép életet, örömöt kívánunk.
Csónak ring a tó vizén,
Nem ülök rá, nem biz’ én!
Jaj, ha netán fölbillenne,
Nádas között megrekedne,
Álmot láttam egy éjszaka:
Anyák Napja volt,
s bezárt – vagy még ki se nyitott? –
a virágos bolt…
Borús tavaszi hajnalon
az április útra kel,
madárfütty, kórus kíséri,
s egy gerle halk énekkel.
Májusi fény ragyog mától,
kibújhatsz a nagykabátból.
A fecskék is megérkeztek,
ereszünk alá fészkeltek.
Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.
Nem dühít már,
hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,
hogy a barátnőm azt mondta rám: "beképzelt majom",
Május első vasárnapján
kérleltem az orgonát,
adjon nekem virágzó ágat,
hadd köszöntsem fel édesanyámat,
de azt felelte, minden ágát letépték már.
A mi családunknak
van apraja és nagyja,
én vagyok az apraja,
szüleim a nagyja.
Hold világít szúnyog házban,
Szabi szunnyad kis ágyában,
álmodik épp talán,
siklik álmok haván.
Ha versemben van egy kis ló,
egy rég elromlott rádió,
egy kutyus és egy cicalány,
egy faág és egy csalogány,
Magyar vagyok, költő a lelkem.
Az életet kell ünnepelnem!
Síppal és dobbal, forgó tánccal,
nem törődve béklyóval, lánccal.
Verssel vidítva lelkedet,
mutatva szebb jövőt neked!
A tükrében szépítkezik,
fésüli az ősz haját,
fénysugarak csillannak meg
rajta minden éjszakán.
Nádszál, pohár, víz és szappan.
Kisfiam elibém toppan.
Kézbe veszi e remeket,
s buborékokat ereget.
Volt egyszer egy folt,
kék tintából volt.
Valamit gondolt,
és már ott se volt.
Annácskával egy napon
elrepült a kalapom.
Kerestük, hogy hol lehet,
átnéztük a kék eget.
Borús tavaszi hajnalon
az április útra kel,
madárfütty, kórus kíséri,
s egy gerle halk énekkel.
Kibomlott a cipőfűződ,
meg ne botolj, el ne ess!
Á, ez csak egy tréfa volt,
hogy tiszta szívből, jót nevess!