Egri László: Holdjáró
Hold világít szúnyog házban,
Szabi szunnyad kis ágyában,
álmodik épp talán,
siklik álmok haván.
Irodalmi és ismeretterjesztő portál
Ha versemben van egy kis ló,
egy rég elromlott rádió,
egy kutyus és egy cicalány,
egy faág és egy csalogány,
Magyar vagyok, költő a lelkem.
Az életet kell ünnepelnem!
Síppal és dobbal, forgó tánccal,
nem törődve béklyóval, lánccal.
Verssel vidítva lelkedet,
mutatva szebb jövőt neked!
Nádszál, pohár, víz és szappan.
Kisfiam elibém toppan.
Kézbe veszi e remeket,
s buborékokat ereget.
Volt egyszer egy folt,
kék tintából volt.
Valamit gondolt,
és már ott se volt.
Annácskával egy napon
elrepült a kalapom.
Kerestük, hogy hol lehet,
átnéztük a kék eget.
Kibomlott a cipőfűződ,
meg ne botolj, el ne ess!
Á, ez csak egy tréfa volt,
hogy tiszta szívből, jót nevess!
Leballagtam a pincébe.
Én is.
Megbotlottam egy egérbe.
Én is.
Hosszú farkát megtapostam.
Én is.
A falunkban él egy nyuszi,
úgy hívják őt: Nyuszi Gyuszi!
Névnapja volt épp a héten,
megünnepelte a réten.
Kis virág, kis virág,
itt a tavasz, látod?
Melegszik az idő,
vedd le a kabátod!
Itt van a tavasz. Röppen a trilla:
– József Attila, József Attila.
Száztizenkét éve megszületett,
s a vers bíz, azóta sem tart szünetet.
Húsvéti nyúl odújában
hímes tojást festeget.
Úgy döntöttem, itt az idő,
locsolkodni elmegyek.
Megtöltöttem rózsavízzel
a húsvéti üvegem.
Csizmát húztam a lábamra,
s felkaptam a süvegem.
Hallottam a híred,
azon nyomban jöttem!
Köves út is porzott,
futáskor mögöttem.
Kertemből a legszebb rózsát kalapomba tűztem,
és eljöttem locsolkodni, szót, a szóba fűztem.
Elmesélem, húsvét hétfőn, hogyan is döntöttem,
üvegemből, a sok kölnit, hajadra öntöttem.
Hímes tojást fest a nyuszi – húsvéti mesében,
– ám én tudom, a kislányok festik nekünk szépen.
Ma reggel is felkelt a nap, ott ragyog az égen,
Édesanyám, illendően meglocsollak, szépen.
