Domonkos Jolán: Esőmese

Felhő Tóni orrát fújja,
így trombitál nagyokat,
zörög az ég és villámlik,
elbújik a napocska.

Fussunk gyorsan be a házba,
megvéd az a vihartól,
a rossz időt jókedvűen
nézhetjük az ablakból.

Villám csillan, zúg a zápor,
a föld porát fölveri,
friss tócsákban tapicskolhat
az esőcsepp reggelig.

Kisüt a nap, felszárítja
az utcán a sok vizet,
magába szívja a párát,
összegyűjti felhőkbe.

Fehér bárányfelhő béget,
s fejünk felett két új kos
összecsattanó négy szarva
újabb mennydörgést okoz.

Kezdődik a csata megint,
s dől lefelé a sok víz,
megáztat sok termőföldet,
amit a Nap kiszárít.

A körforgás nagyon fontos,
így maradhat egyensúly,
a természet elrendezte,
ezzel mindig megújul.