Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Időszámításunk története

Időszámításunk története

Időszámításunk története 

Az időmérés és naptárkészítés elvi és technikai kérdései az ókortól egészen a legutóbbi időkig elsősorban a csillagászatra tartoztak. A társadalmi gyakorlatban használt időmérési módszerekről és naptárrendszerekről, pedig a történet tudomány adhat felvilágosítást. A két tudományág határterületén alakult ki a kronológia, amely a Világegyetem kiszámolható jelenségei, és az emberi történelem eseményei között próbál tudományos alapossággal kapcsolatot teremteni.

Az időszámításunk kialakulása

A történelem során a különböző népek és vallások sokféle naptárt és évszámlálási módot alakítottak ki. Ezek közül néhány – például a zsidó és a mohamedán egyházi naptár – még ma is él, párhuzamosan az egész világon egységesen használt Gergely-féle naptárral. Időszámításunk mai módja még nincs kétezer éves, hiszen az V. században, Európában még Diocletianus császár trónra lépésétől (284) számolták az éveket.

A ma általunk is használt időszámítást DIONYSIUS EXIGUUS római apát javasolta 532-ben. Az volt a szándéka, hogy az évek számlálásának kezdetét ne egy zsarnok hatalomra jutásához, hanem Krisztus születésének (pontosabban „megtestesülésének") évéhez kösse. A kezdő évet történelmi és teológiai megfontolások alapján jelölte ki. A különféle történeti források ellentmondásai miatt ugyanis Krisztus születésének időpontja körül már Dionysius idejében is nagy volt a bizonytalanság. Az utóbbi évtizedekben éppen a csillagászati kronológia segítségével valószínűsíthető, hogy Krisztus valójában a mai időszámításunk kezdetének tekintett időpont előtt a 7. évben született. A keresztény egyházak azonban máig megőrizték a másfél évezredes hagyományt, és időszámításunk kezdetét tekintik Krisztus jelképes születési időpontjának. Még pontosabban fogalmazva: mivel a kereszténység Krisztus születésének ünnepét a IV. század végétől egységesen december 25-re tette át, időszámításunk e jelképes születési időponttól számított 8. napon kezdődött. Természetesen az évszámoknál szereplő Kr. e. Kr. u. vagy i.e. és i. sz. megjelölések is erre a jelképes, szakrális szerepet betöltő születési időpontra, és nem az ettől biztosan eltérő, tényleges eseményre vonatkoznak.

Dionysius célja tulajdonképpen az volt, hogy az egyház számára csaknem egy évszázadra előre kiszámolja a húsvétvasárnapok dátumát. Ezekhez a táblázatokhoz – részfeladatként -. Dolgozta ki az új időszámítást. Rendszere azonban kedvező fogadtatásra talált, egyre jobban elterjedt, és a XI. századra már általánossá vált Európában. Az időszámítás kezdete előtti éveket viszont csak a XVII. századtól számlálták „Krisztus előtt" megjelöléssel.

Az évszám egy sorszám. Erre utal például a régi szövegekben előforduló „Anno Domini…" azaz „az Úr …-dik évében" kifejezés, valamint az a tény is, hogy a magyar helyesírás szerint –bizonyos nyelvi szerkezetek kivételével- pontot kell tenni az évszám után. Időszámításunk első éve Dionysius rendszerében az 1. sorszámot kapta, tehát történeti időszámításunknak nincs nulladik éve. Ez a lehetőség fel sem merülhetett, mert az arab számírás Európában csak a X. század körül jelent meg, Dionysius korában a számoláshoz a római számjegyírást használták, amiből hiányzott a nulla. Az évek számolását sem kezdhették másként, mint egyessel. Ez történelmi tény, amit a hagyomány másfél évezreden át változatlanul megőrzött.

Az évek számlálásának módszere egyébként is teljesen egybevág mai hétköznapi logikánkkal, hiszen ha embereket, tárgyakat kell megszámolnunk, sorba állítanunk, akkor is így kezdjük: egy, kettő,…vagy első, második,... Soha, semmiféle gyakorlati számlálást, sorszámozást nem kezdünk nullával. Az időszámítás éveihez hasonló megfontolás szerint egytől kezdve sorszámozzuk az éveken belül a hónapokat és a hónapokon belül a napokat. Január az év első hónapja, Újév pedig január első napja, nem a nulladik.

A kronológiai évszámlálás

Az időszámítás kezdete előtti évek számlálásának bevezetésekor szintén kihagyták a nullát, eszerint Kr. u. 1-et megelőző Kr. e. 1. év. Ez a módszer már valóban okoz némi kényelmetlenséget az időszámítás kezdetét magában foglaló időtartamok hosszának kiszámolásakor, vitára bocsátani azonban ezt sem lehet, mert hagyományként ezt is elődeinktől örököltük. Az évszámokkal való matematikai műveletek megkönnyítésére a csillagászati kronológia némileg más írásmódot használ. A Krisztus születése előtti évek számlálását nullával kezdi és negatív számokkal folytatja. Így a Kr. e. 1. esztendőnek a csillagászati kronológiában a 0 felel meg, a Kr. e. 2-nek a -1, és így tovább. Az időszámításunk kezdete utáni éveket azonban a történelmi évszámozás és a csillagászati kronológia teljesen azonosan számlálja, csak a csillagászati kronológia nem írja ki a Kr. u. vagy i. sz. megkülönböztető jelzést. A csillagászati kronológia szerint írt évszámokkal a gyakorlatban nem sokan találkoznak, mert azok csak szűk szakmai kör által olvasott kiadványokban használatosak.

Időszámításunk első esztendeje tehát 1. január elsején 0 órakor kezdődött, és 1. december 31-én 24 órakor ért véget. Ebből következik, hogy az első évtized 10. december 31-én, az első évszázad 100. december 31-én éjfélkor fejeződött be. Ebből következik, hogy a második évezred 2000. december 31-én 24 órakor zárult le, és 2001. Újév hajnalán vette kezdetét a harmadik évezred. Az ezredforduló időpontjának kérdését tehát már Dionysius apát eldöntötte, mikor új időszámításának éveit egyessel kezdte számlálni, és ezt a döntést a későbbi századok a módszer elfogadása és elterjedése során jóváhagyólag tudomásul vették.

Forrás: babszerbab.lapunk.hu

Mesehallgató
Papirméter

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 08. vasárnap

Captcha kép