Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Hogyan éltek a leggazdagabbak egykoron?

Tiszadob, Andrássy-kastély

 Hogyan éltek a leggazdagabbak egykoron?

 A főnemesek igencsak elszigetelt életet éltek, sem vidéki otthonaikban, sem fővárosi palotáikban, sem az utazásaik alatt nem igen érintkeztek a pórnéppel és a polgársággal. Idézzük fel egy főúr hétköznapjait a monarchia idején.

A magyar főúri rendek egészen Trianonig nem igen változtattak elszigetelt életmódjukon, akkor azonban a történelem közbeszólt és a kisajátítások következményeként nagyon sokan nem tudták folytatni addig megszokott életvitelüket. De vajon milyen volt a vidéki főnemesi birtokokon az élet, amelynek elvesztése egyeseket öngyilkosságba, másokat a drog és az alkohol mámorába taszított. A legfőbb jellemzője talán az volt, hogy elszigetelt. Az arisztokrata családok ugyanis igencsak megválogatták, hogy kikkel érintkeztek, gyermekeiket milyen társaságba engedték be, és ők maguk kikkel ismerkedtek meg személyesen. Ezeknek az íratlan törvényeknek komoly hatása volt a főnemesek hétköznapjaira, és ezen bizony még a XIX. század polgárosodó társadalmi folyamatai sem igen változtattak.

A főnemesi családok általában többféle ingatlannal rendelkeztek és ennek megfelelően gyakran utazgattak vagy saját kastélyaik, lakásaik között vagy éppen az akkor divatos nyaralóhely között. A legtöbb főúrnak több vidéki birtoka volt, amelyek közül egy kedvenc emelkedett ki, amit a család otthonának tartottak. De voltak például vadászkastélyok, amelyeket kifejezetten e főúri sport kedvéért építtetek, voltak műgyűjtemények otthonául szolgáló vidéki paloták, és az aranykorban nem létezett olyan főúr, akinek ne lett volna lakása, háza vagy legalább egy bérelt lakosztálya Budapesten és Bécsben. Például az Esterházy család utolsó hercegi sarja, Pál Kismartonban látta meg a napvilágot, mivel szülei az ottani kastélyukat tartották otthonuknak. Később Pál rengeteg időt töltött a budai Esterházy palotában és a híres fertődi kastélyban egyaránt. De például a család műgyűjteményének egy része a fraknói várban volt elhelyezve, és a belőlük készült kiállítás ma is ott látható.

A főnemesi ingatlanok mindegyikére általánosságban jellemző volt, hogy elkülönült a más társadalmi rétegek lakóhelyeitől. A vidéki kastélyokat általában gazdagon felszerelt, óriási park övezte, ahol a család tagjai szórakozhattak (épített növényi labirintus, medence, teniszpálya stb.) Növényritkaságokkal beültetett hatalmas, olykor pálmaházzal vagy narancsházzal és tóval is rendelkező, festői tájkert egyfajta reprezentációként is szolgált. Kirándulni Abbáziába vagy a francia tengerpartra utaztak, ahol elit szállodákban, saját villákban vagy más főurak vendégeiként mulatták az időt. Egyébként a vidéki kastélyokban jóval kötetlenebb volt az élet, mint a városi rezidenciákon. Itt korábban keltek a főurak és hölgyeik egyaránt, és mindannyian a délelőttöt a kötelező teendőkkel töltötték: a birtokok intézőinek meghallgatása, vagy a gyengébbik nem esetében a házvezetők, szakácsok eligazítása. A természet közelsége miatt gyakran lovagoltak, sportoltak, vadásztak, akár társaságban is. Mivel vidéken csak alkalmanként tartottak estélyt, így lehetőség volt a korábbi lefekvésre és a korábbi felkelésre, ami természetesen a városi rezidenciákon a sok társasági esemény miatt eleve elképzelhetetlen volt.

A felnőttek szórakozásából a gyerekek kevésbé vették ki a részüket. Eleve a szüleiktől elszigetelten élték életüket házitanítók által nevelve. A kisebbekkel dajkák, míg a nagyobbakkal képzett tanítók foglalkoztak, a szüleikkel csak naponta egy-két alkalommal találkoztak a kicsik. A főnemesi sarjak számára kötelező volt az irodalom, zene és rajz oktatás, illetve minimum az anyanyelv mellett a francia és a német nyelv ismerete. A kiskamaszok a XIX. század közepétől előkelő, bentlakásos iskolákba kerültek, míg a leányokat lányneveldébe küldték, ahol többek között hímzésre, varrásra, kötésre és házvezetői teendőkre is oktatták őket. A családtagok egyébként is egymástól függetlenül élték mindennapjaikat. A ház urának és úrnőjének önálló lakosztálya volt, amely hálót, szalont és dolgozószobát egyaránt tartalmazott. A gyerekeknek külön birodalmat építtettek ki a cselédség szomszédságában. A házicselédek és szolgák külön szobákban és az elszeparált kiszolgáló-helyiségekben laktak, tartózkodtak. Csak a személyi szolgák – azaz az inasok és a komornák - léphették át a társadalmi rendeket egymástól elválasztó láthatatlan ajtókat! A dohányzóban a férfiak mulatták az időt, a könyvtárban a gyerekek tanultak, és olykor itt reprezentáltak a család felnőtt tagjai is, de fontos volt a nagyobb mulatságoknak és rendezvényeknek otthont adó díszterem és a lovarda is. A modernizáció viszonylag későn, az 1800-as években jutott el a vidéki kastélyokba, ekkor készültek el a modernre hajazó fürdőszobák és árnyékszékek, valamint villanyvilágítás váltotta fel a gyertyás, gázos, olajos megoldásokat, a régi kandallók és kályhák mellett pedig lég- vagy központi fűtést létesítettek.

A vidéki otthonokban némiképpen praktikusabban öltözködtek a család tagjai, hiszen jóval több időt töltöttek a szabadban, akár a kertben, akár lóháton. A strapabíró, de divatos kelmékből készült ruhákat a komornák és az inasok gondozták, akik sokszor segítettek az öltözködésnél is. A ruházatra egyébként általában is vagyonokat költöttek a főúri rendhez tartozók, hiszen más ruha dukált a vadászathoz, a szomszédlátogatáshoz és az utazáshoz, míg az előkelőbb drágaságokat estélyeken és a fővárosban a különböző társasági eseményeken hordták. A főnemesség természetesen halálában is elkülönült az alsóbb osztályoktól: elhunyt hozzátartozóikat nem is a település temetőjében, hanem családi sírboltokban, vagy az adott kastély, templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.


Forrás: birtokelet. blog.hu

Az utolsó ovis nyár
Niktinasztia: a jelenség amikor a virág, vagy levé...

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 07. szombat

Captcha kép