Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Híres nők: Az Amelia Earhart rejtély

Híres nők: Az Amelia Earhart rejtély

 Amelia Mary Earhart és nővére, Muriel gyerekként sohasem töltött sok időt egy helyen az Egyesült Államokban, mert apjuk folyamatosan munkát keresett. A lányok egy ideig a nagyszüleikkel éltek. Jó nevelést kaptak, szerettek olvasni és zenét hallgatni.

1917-ben, egy évvel azután, hogy befejezte a középiskolát, Earhart belépett a kanadai Vöröskereszt szervezetébe, hogy az első világháborúban harcoló katonákon segíthessen. Egy katonai kórházban dolgozott, és az oda kerülő repülős páciensekkel való beszélgetések felkeltették a figyelmét a repülés iránt.

Heteken belül női magassági rekordot állított fel 4300 méter elérésével. A rekord nem állt fenn sokáig, de jól jelezte Earhart elszántságát.

Az 1920-as évek közepére szülei elváltak, Amelia az anyjával maradt, a Massachusetts állambeli Bostonban vállalt állást, előbb mint angoltanár, majd mint szociális munkás (social worker), és a hétvégeken kedvtelésből repült.

Charles Lindbergh 1927 ben repülte át egyedül az Atlanti - óceánt. Ez az egyedülálló teljesítmény felkeltette Amy Phipps Guest, Londonban élő örökösnő figyelmét, aki az első nő szeretett volna lenni, aki ugyanazt az utat megteszi. Megvásárolta a híres felfedező, Richard Bird admirális Friendship nevű, hárommotoros Fokker gépét erre a célra (pilótaképzése azonban nem volt). Családja nem egyezett bele a veszélyes utazásba. Mivel Guest mindenképpen azt szerette volna, ha egy fiatal nő is eléri ezt a teljesítményt, megkérdezte George Palmer Putnam könyvkiadót, hogy ki lenne alkalmas és képes a feladat végrehajtására. Putnam Earhartot ajánlotta, mert a nő szimpatikus volt számára (később összeházasodtak). Earhart elvállalta az utazást, bár ő maga csak utas volt a gépen, azt egy férfi pilóta és egy navigátor irányították. Ekkor szeretett bele a repülésbe.  Elkezdett pilótaleckéket venni, bár szülei ezt ellenezték. Miután megszerezte a pilótaigazolványt, teherautó vezetésével összeszedett annyi pénzt, amiből repülőgépet vehetett. Bár Earhart csak utas volt, de maga az a tény, hogy nőként elsőként repülte át az Atlanti-óceánt, hírnevet hozott számára. Az újságok ünnepelték (tévé akkoriban még nem volt), díszes felvonulásokon és banketteken vett részt. Earhart elhatározta, hogy ismertségét arra használja fel, hogy a nőkkel ismertesse meg a repülést. 1929- ben vezető szerepet játszott a Ninety-Nines szervezet megalakulásában.

1930--ban 291 km/h-val női sebességi rekordot állított fel, majd 1931-ben 5624 méterrel női magassági rekordot ért el. Még ebben az időben is több nő kritizálta Earhartot azért, mert 1928-ban csak utas volt az Atlanti-óceán átrepülésén.

1932. május 20- án indult el egy kétmotoros Lockheed Vega repülőgéppel Új - Fundlandból (Kanada), hogy egyedül repülje át az Atlanti-óceánt. A repülés nem volt könnyű. Az üzemanyag beszivárgott a vezetőfülkébe, a magasságmérő elromlott és viharos szél dobálta a gépet. Egyszer rövid időn belül 900 métert zuhant a gép és pörögni kezdett. Mindezek ellenére elérte Írország partjait és sikeresen leszállt a 15 órás út után. Lindbergh úttörő repülése óta ez volt a második ilyen repülés.

Earhart 3200 kilométeres női távolsági rekordot is felállított. Az út után Earhart a világ egyik legismertebb asszonya lett. Az útról könyvet írt The Fun of It címmel (kb. „ez a móka benne"), ami tovább erősítette hírnevét közvetlen, humoros stílusa miatt. Következő hőstette az volt, hogy 1932. augusztus 25-én keresztülrepült az USA  felett, Kaliforniából indult és New - Jersey-be érkezett meg. Az út kevéssel több volt, mint 19 óra, ami szintén rekord volt. A rákövetkező évben Earhart megismételte az utat, ezúttal két órával kevesebb idő alatt. 1935-ben az első pilóta volt, aki Hawaii-ból Kaliforniába repült egyedül. Még abban az évben megállás nélküli repüléssel elsőként tette meg a Los Angeles és Mexikóváros közötti utat, majd néhány héttel később az első repülést Mexikóváros és Newark között (New Jersey).

Az elért eredmények imponáltak Edward Elliott-nak, a Purdue University (Indiana állam) elnökének, aki alapítványt hozott létre repüléstechnikai kutatások céljára és vásárolt Earhart számára egy új repülőgépet. Ez egy korszerű Lockheed Electra volt, sok műszerrel felszerelve. Earhart elhatározta, hogy a géppel egy utolsó nagy utat tesz a Föld körül. Wiley Post és Howard Hughes pilóták már megtettek hasonló utat, de ők északi útvonalat választottak, ami rövidebb volt.

„Ha ezt megcsinálom, abbahagyom a hosszútávú repüléssel való kísérletezést". - mondta Earhart.

Earhart és navigátora, Fred Noonan 1937. június 1-jén Miami-ből szálltak fel (Florida állam) és délkeleti irányban kezdték meg az utazást. Braziliába repültek, majd északkeletre, Szenegál felé vették az irányt. Átrepültek az afrikaikontinens fölött (több helyen leszálltak), érintették az Arab- félsziget déli részét, majd Indiába érkeztek. Ezután délkelet felé fordultak, hogy elérjék Indonéziát. Új- Guinea Lae nevű helyére 1937. június 28-án érkeztek meg. Eddig közel 32 000 km-t tettek meg. A következő „ugrás" volt a legnagyobb: a Howland sziget a Csendes óceán közepén fekszik, 3500 km-re akkori helyüktől. Már a felszállás előtt technikai nehézségek akadtak, de az indulás mellett döntöttek, ami július 1-jén megtörtént. Ahogy a sziget felé közeledtek, Earhart július 2-án rádión időjárásjelentést kért a sziget térségéről. A sziget közelében vihar volt. Még néhány rádióüzenet érkezett, köztük az elsőben Earhart alacsony üzemanyagszintet jelentett. Az utolsó üzenet helyi idő szerint délelőtt 8:45-kor érkezett. A repülőgép azonban soha nem érkezett meg a szigethez.

Az Amerikai Haditengerészet azonnal megkezdte a keresést az utolsó rádióüzenet feltételezett helye körzetében. Hiába kereste azonban 66 repülőgép és 9 hajó, nem találtak semmit, sem roncsokat, sem üzemanyagfoltot a víz felszínén. A kutatási költség körülbelül 4 millió dollár volt, és július 18-án az Amerikai Tengerészet feladta a keresést. George Putnam saját költségére finanszírozott további kereséseket, de 1937 októberében már ő sem látott több esélyt.

Amelia Earhart és Fred Noonan ezt követően mintha eltűnt volna a Föld színéről. A repülőgép sosem érkezett meg Howland szigetére és mindmáig sem a két kalandor holttestét, sem az Elektra lezuhant roncsait nem tudták azonosítani. Az azóta eltelt 80 évben természetesen számos elmélet látott napvilágot Earhart sorsát illetően.Az amerikai kormányzat hivatalos magyarázata – és a legtöbb kutató által valószínűsített verzió – szerint semmiféle rejtély nincs az eset mögött: Earhart nem találta meg a szárazföldet, repülőgépéből az utolsó bejelentkezését követően kifogyott az üzemanyag és az Elektra a Csendes-óceánba zuhant. A gép és utasainak maradványait tehát az óceán mélyén kell keresnünk. A roncsok felkutatására már 2002-ben, majd 2009-ben is indult expedíció, de mindeddig sem a mélytengeri radaros vizsgálatok, sem a felderítő búvárrobotok alkalmazása nem vezetett eredményre.

Egy másik elmélet szerint Earhart és Noonan egy Nikumaroro nevű lakatlan szigeten hajtott végre kényszerleszállást. Eme verzió alapja, hogy az utolsó bejelentkezés során Earhart arról tudósította az Itasca rádiósait, hogy „157 337-es vonalon" halad, amely azt jelentette, hogy egy Howlandot északnyugatról délkelet felé haladó útvonalon igyekezett megközelíteni. Amennyiben eltévesztette a szigetet, úgy a következő szárazföld a nagyjából 500 km-re fekvő, napjainkban Kiribatihoz tartozó Nikumaroro-atoll lett volna.Az elkövetkező 10 napban az Itasca még további 121 rádiós jelzést érzékelt, amelyek közül 57 akár az Elektráról is származhatott. Ez arra enged következtetni, hogy Earhart sikeresen letette a gépét az atoll felszínén, ahol ekkor még alacsonyan állt a dagály. Ahogy azonban a napok haladtak előre, a dagály végül elvitte a mozgásképtelen repülőgépet, ami magyarázatul szolgálhat arra, miért szűntek meg a rádiós jelek július 13-án.

A lakatlan sziget még ugyanebben az évben a brit gyarmatosítás célpontjává vált és egy felfedező csapat által készített fényképen később repülőgépleszállás nyomait vélték felfedezni a parton. Az 1938-ban a szigetre érkező gyarmatosítók jelentése szerint repülőgépdarabokat találtak, majd 1940-ben egy tábortűz maradványai mellett eltemetett emberi csontokat, illetve egy férfi és egy nő cipőinek maradványait fedezték fel. A csontok vizsgálat azt mutatta, hogy azok egy Earhart korabeli és fizikumú nőhöz tartoztak egykoron. Ugyancsak előkerült a környékről egy szextáns tartódoboza.

1989-ben több expedíció is érkezett a szigetre, amikor is további tábortüzek nyomait, nem őslakos módra (fej nélkül) elfogyasztott halmaradványokat, 1930-as évekbeli üvegeket, valamint egy arckrémet találtak, amelyet feltételezések szerint Earhart is használhatott. A szigeten jelenleg is zajlik egy expedíció, most emberi maradványok kiszagolására kiképzett kutyákkal keresik a szerencsétlenül járt pilótanő és társa holttestét.

A legvitatottabb elmélet szerint azonban az Elektra nem délkelet, hanem valójában észak felé haladt tovább, elérte az akkor Japán fennhatóság alatt álló Marshall-szigeteket, ahol Earhart és Noonan – mint kémek – a japánok fogságába estek. Az elmélet hívei megoszlanak a tekintetben, hogy mi lett ezután a pilóták sorsa: egyesek azt feltételezik, hogy kivégezték őket, mások szerint azonban később visszatérhettek az Egyesült Államokba, ahol új személyazonossággal élték le hátralévő életüket.

Az elméletet korábban csak a szigetlakók elbeszélései támasztották alá, akik közül többen állították, hogy látták az Elektra leszállását. 2015-ben továbbá a Mili atoll környékén előkerült két fémdarab, amely egyesek szerint Earhart repülőgépéből származik. Bár mindez, illetve a tény, hogy a Marshall-szigetek túlságosan is messze helyezkednek el a Howland szigettől, legalábbis bizonytalanná teszik az elméletet, nemrégiben azonban napvilágot látott egy új forrás, amely mégiscsak ezt a verziót látszik megerősíteni.

Az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárában bukkantak rá egy fényképre, amely a szigetcsoporthoz tartozó Jaluit-sziget kikötőjét ábrázolja, minden bizonnyal még 1943 előtt (ekkor ugyanis az amerikai légierő lebombázta Jaluitot, míg a képen még sértetlenül áll a kikötő). A fényképen látható egy hajó, ami fedélzetén épp egy repülőgépet szállít, míg a dokkon álló emberek között egy arcfelismerésre specializálódott törvényszéki szakértő, Kent Gibson szerint „nagy valószínűséggel" Amelia Earhartot és Fred Noonant láthatjuk.

A fénykép történészek és egyéb kutatók általi mélyebb elemzése azonban még nem történt meg, de nem kizárt, hogy a jelenleg több irányban is folyó vizsgálatok hamarosan fényt derítenek majd az elmúlt évszázad egyik legnagyobb rejtélyére.


Forrás: wikipédia, mult-kor.hu

Kék kikerics a határ
Szín-játék

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. október 16. szerda

Captcha kép