Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Haragszik-e, gazduram?

Kép? gyerektv.com

  Haragszik-e, gazduram? ( székely népmese)

 Volt egyszer egy szegény ember. Három fia volt, kettő derék, ügyibevaló legény, a harmadik olyan ,,tedd el, elő se vedd" legény.

Azt mondja egyszer a legidősebb legény:
- Hallja-e, apó, én elmegyek szolgálatot keresni, s ha hazajövök, egy véka pénzt hozok magammal!
A szegény ember bizony egy szóval se mondta, hogy ne menjen, s a legény el is indult szerencsét próbálni. Ment, mendegélt hegyen-völgyön át, beállított egy gazdag emberhez, s beszegődött annál szolgának. De a szerződésbe azt íratta, hogy egy esztendő leteltével fizessen a gazda neki egy véka pénzt, s amelyikük az esztendő leforgása alatt megharagszik, a másik lecsippenthesse az orra hegyit. Az esztendő kakukkszóig tartott.
A gazda először is cséplésbe állította a legényt, s csépeltette, hogy a nyelvét is kivetette belé, de mikor az evés ideje megjött, csak nem hívta enni. Két-három napig csak csépelt, csépelt a legény éhen, szomjan, de már ekkor kikelt a béketűrésből, s azt mondta:
- Hát gazduram, miféle ember kend, hogy még enni sem ad a cselédjének?
- Talán bizony haragszol? - kérdezte a gazda.
- Már hogy az istennek az égő haragjába ne haragudnék!
- No bizony, ha haragszol, akkor mutasd is ide az orrodat! - mondta a gazda.
Mit tehetett a szegény legény, szegény feje, oda kellett tartania az orrát, a gazda pedig megvágta a hegyit, s a legénynek pénz nélkül, orrhegy nélkül kellett hazamennie.
Hej, elbeszéli otthon nagy szomorúan, hogy mi történt vele, de meg is járta!
- No, csak megállj - mondta a második legény -, most már én megyek el ahhoz a gazdához, majd elhozom én a pénzt is meg a gazda orrahegyit is!
El is ment a második legény, de pontosan úgy járt, mint a bátyja. Neki is, mint a bátyjának, pénz nélkül, orrhegy nélkül kellett hazamennie.
Azt mondja most a legkisebb legény:
- Már most én megyek el, hátha jobban járok, mint ti!
No bezzeg lett erre szörnyűséges kacagás! Eleget mondták neki: maradj itthon, te szerencsétlen! Nem használt semmit, a legkisebb legény útnak eredt. Beszegődött a gazdához, éppen olyan megállapodással, mint a bátyjai.
Ahogy beállt a szolgálatba, a gazda mindjárt csépeltetni kezdett vele, de enni bizony nem hívta sem első nap, sem második nap. A legény csak hümmögött magában, de nem szólt semmit, hanem kimért este, reggel két véka gabonát, s azért a szomszédban mindig adtak enni. Így tartott ez két álló hétig. Egyszer csak azt kérdi a gazda:
- Hé, legény, hát te csak csépelsz mindig, s aztán sohasem eszel?
- Dehogynem, gazduram - feleli a legény -, van itt gabona elég, istennek hála, adnak azért ételt is, ha kell!
- Úgy-e?!
- Talán bizon haragszik, gazduram?
- Dehogy haragszom, dehogy haragszom - feleli a gazda -, eszem ágában sincs haragudni!
Másnap vasárnap volt, a cséplést félbehagyták. A gazda s a felesége elment a templomba, s azt mondták a legénynek, hogy amíg ők odalesznek, jól főzze meg az ételt, s tegyen a fazékba petrezselymet.
A legény egyet gondol, s a gazda drágalátos kutyáját, akit Petrezselyemnek hívtak, belenyomta a fazékba.
Jönnek haza a templomból, s az asszony mindjárt a kutyát szólítja, mert erősen szerette. De bizony hiába kiabált, hogy: Petrezselyem, ne! - Petrezselyem nem jött elő.
- Már miért kiabál annyit, asszonyom, mikor megparancsolta, hogy a Petrezselymet a fazékba tegyem?!
No hiszen, lett erre szörnyű patália, sírás-rívás! A legény kérdi a gazdát:
- Talán bizony haragszik gazduram?
- Dehogy haragszom, dehogy haragszom - felelt a gazda -, eszem ágában sincs - pedig a nyelvét is rágta nagy mérgében.

Másnap a gazda és a felesége elment lakodalomba, s meghagyták a legénynek, hogy dolgozzék ő is azt, amit a szomszédok.
No, éppen jót parancsoltak! A szomszéd gazda éppen akkor szedte le házáról a régi zsindelyt, hogy újjal fedje. A legény is fogja magát, s mind egy szálig leveri a zsindelyt gazdája vadonatúj fedelű házáról.
Hazajönnek a lakodalomból, s kérdi a gazda:
- Hát te, mit csináltál, te?
- Mit csináltam volna, ha azt nem, amit a szomszéd? Talán bizony haragszik, gazduram?
- Dehogy haragszom, dehogy haragszom, eszem ágában sincs - feleli a gazda.
Aj, mérgelődött a gazda magában, nem tudta, mit csináljon ezzel a bolond legénnyel. Este összebeszélt a feleségével, hogy adjanak valami olyan dolgot, amit nem tud elvégezni, s aztán kergessék el. Mindjárt be is hívatja a legényt, s azt mondja neki:
- Hallod-e, reggelre olyan ösvényt csinálj a házam ajtajától a pajtáig, hogy egyik lábammal keményre, a másikkal lágyra lépjek, különben elkergetlek!
Kimegy a legény, gondol erre is, arra is, egyszer csak bemegy a juhakolba, ott száz juhnak összeköti a lábát, s az egyiket hasra, a másikat hátra fektetve, elkészíti az ösvényt.
Látja reggel a gazda az élő ösvényt, hallja a szörnyű bégetést, rákiált a legényre:
- Mit csináltál megint, te?
- Olyan ösvényt, amilyent gazduram parancsolt - felelt a legény. - Talán bizony haragszik, gazduram?
- Dehogy haragszom, dehogy haragszom, eszembe se jut haragudni!
Azt mondja este az asszony:
- No, hallja-e, csinálnunk kell valamit ezzel a legénnyel, mert ha nem, mindenünkből kiforgat! Reggel felülök a körtefára, kakukkolok, mint egy kakukk, kend pedig hívja be azt a bolondot, s mondja meg neki, hogy kitelt az esztendő, fizesse ki a bérét, hadd menjen innen isten hírével!
Reggel az asszony csakugyan fel is ült a körtefára, s elkezdett kakukkolni. A gazda behívja a legényt, kifizeti a bérét, s azt mondja neki:
- Hallod-e, legény, megszólalt a kakukk, most már mehetsz isten hírével!
Azt mondja erre a legény:
- Hát bizony én el is megyek, gazduram, csak még előbb meg szeretném nézni a kakukkot, mert ilyen madarat még sohasem láttam!
Azzal elmegy a körtefához, s azt olyan istenigazából megrázza, hogy a kakukk egyszeriben leesett az asszony képében. Haj, volt sikoltozás, kiabálás, jajgatás! Az asszony nagyot nyekkent estében. De most már a gazda sem tudta visszatartani a mérgét, s azt mondta:
- No, te ilyen-olyan gazember! A búzámat eladtad, a drága jó kutyámat megfőzted, a házamról a zsindelyt leverted, száz juhomat megnyomorgattad, s most a feleségem háta is odavan, eltakarodj az én életemből!
- Talán bizony haragszik, gazduram? - kérdi a legény.
- Hogyne haragudnék, te istentelen!
- No hát akkor nyújtsa ide az orrahegyit, hadd nyisszentsem le!
Mit volt, mit tenni, odanyújtotta az orrát a gazda.
Azt mondja most a legény:
- No, most, ha azt akarja, hogy elmenjek, adja ide a két bátyám orrahegyit is!
A gazda odaadta, csakhogy megmeneküljön tőle.
Hazament a legkisebb legény nagy vígan a véka pénzzel s a bátyjai orrhegyeivel. Otthon aztán odanyomta mindkettőnek az orravégéhez, s úgy odaforrtak abban a minutumban, mintha le se vágták volna onnét soha. De bezzeg volt öröm, nagy dínom-dánom! Nagy örömükben még a gazda orrát is visszavitték, szépen visszaforrasztották, kibékültek, s még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Született egy kis tapír
2021-es naptár

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2020. november 23. hétfő

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/