Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Gyulai Pál: Szüreten

Gyulai Pál: Szüreten

Gyulai Pál: Szüreten 

 Szüret-e ez vagy talán tor?

Hallgatunk, pedig fogy a bor,

És sohajtunk, mint körültünk

A süvöltő őszi szél;

Jól illik, hogy ide űltünk,

Hull reánk a falevél.


Hajdanában nem így volt ez,

Hűn megmondja, bárkit kérdezz:

Pezsgett a szív, szólott a hegy,

Milyen vígan, mily nagyot!

A hegy hallgat, a szív szenved,

A lőpor meg elfogyott.


Komoran űl a vén gazda,

Nincs már többé vidám napja.

Rajta még a régi mente,

Régi kedve nincs sehol,

Ajkán egy-egy teremtette,

De sem tréfa, sem mosoly.


Rá-ráhuzzák a cigányok,

De a tánchoz senki sem fog,

Elindulnak, tovább lépnek,

Elhal a hang szomoran;

Ifjusága a vidéknek -

Hol és hol nem - oda van.


Fa alatt, a dombok alján,

Ül, mereng egy fiatal lyány.

Szeméből könnyet törűl ki,

Már rég menyasszony szegény,

De sirját sem tudja senki,

Hol nyugszik a vőlegény.


Az unalom egymáshoz űz,

Leülünk, hol lobog a tűz,

És beszélünk a multakról,

A szó gyakran megreked...

Lelkünk hosszan el-elgondol

És felszítjuk a tüzet.


Köd a völgyben, éj a bércen,

Már a tűz is alvófélben.

Halvány hold és sötét árnyak

A felhők közt oda fenn...

A halottak fel-feljárnak,

Sok a sír a völgyeken.


Az idős Gyulai Pál (Radóné Hirsch Nelly rajza, Vasárnapi Ujság, 1894, 50. szám)
Miért nem asztmásak a tanyasi környezetben nevelke...
Koca anyó

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. július 16. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/