A tükrében szépítkezik,
fésüli az ősz haját,
fénysugarak csillannak meg
rajta minden éjszakán.
Csendesen nézi sok ember,
zavarja az álmukat,
elbűvölve rájuk esett
egy finom kis kábulat.
Ott a messzi, csendes égen
Hold anyó épp mosolyog,
most számolja meg a térben
azt a sok-sok csillagot.
Ragyognak a szembogarak,
mindegyiket szereti,
ismeri őket név szerint,
minden ember egyedi.
2014. május 9.
Hozzászólások