Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Csak egy erdei séta

Zagyi G.Ilona: Csak egy erdei séta

Csak egy erdei séta

Velem együtt lép az aprócska lába,
a keskeny ösvényen, az erdőt járva.

– Foghatunk lepkét? Olyan szép, nagy, cifrát!
Készítenék neki díszes kalitkát.

– Megsérülne hamar vékonyka szárnya,
elpusztulna szegény dobozba zárva.

– Mekkora földkupac! A hangyák vára?
– Régóta lakják, így nőtt ekkorára.

Csupa járat, zeg–zug, ez az otthonuk,
itt nem bántja senki, jól megy a soruk.

– Ott szalad valami zöld! Keressük meg!
A bokorba futott. Nincs itt… Hol lehet?

– Az bizony egy zöld gyík, már messze járhat,
mert mindentől fél, ami neki árthat.

– De én nem bántanám, játszanék vele!
– Egy élőlény nem ember játékszere.

– Látok egy mókust ott a fa tetején,
hű, ha megfoghatnám, haza vihetném.

– Szomorú lenne, itt él a családja,
dehogy vágyik ő semmilyen fogságba.

– A barátom lenne, velem aludna.
– Hiányozna neki saját odúja.

– Jajj nézd, egy őzike! Kell, őt akarom!
Őt ugye vihetem, befogadhatom?

– Biztos elkóborolt, kicsi még nagyon,
nemrég született, ezen a tavaszon.

Figyelj csak oda, ott jön a mamája,
épp most talált rá a kicsi fiára! –

Mosolyog a gyerek, elgondolkodik.
Csendben továbbmegyünk, nem vitatkozik.

– Otthon lenni jó… és így jó, szabadon.
Leülünk egy kicsit. Csend és nyugalom.

Kíváncsi napfény bekukucskál itt–ott.
Nincs semmi rejtélyes, nincsenek titkok.

Hallod? Hozzád szól, susog a lomb,
engedd őt élni… csak ennyit mond.

Leónárdó és az új lakó
Papirméter

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. január 28. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/