Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Buddha élete

Buddha élete

 A buddhizmus bölcsője India északkeleti része, a Gangá folyó mellett fekvő Magadha és Kósala (a mai Bihar és Oudh) területe.

Itt élt kb. Kr. előtt 560-480 között a Sákja nemzetségből származó Sziddhártha Gautama, a vallás alapítója, aki később a Buddha ("felébresztett" vagy "megvilágosodott") nevet vette fel.

Élete folyásáról jobbára csak legendás adatok állnak rendelkezésünkre.

Apja, Suddhódana a Sákják választott fejedelme volt. Anyja, Májá szintén előkelő családból származott. Fia születése után meghalt. A gyermeket anyja húga nevelte anyaként. Előkelő, uralkodásra méltó nevelésben részesült. Tanulmányai befejeztével megházasodott, gyermeke is született. Huszonkilenc éves korában elhagyta a házát, nejét és kisfiát, Ráhulát. Aszkétává lett, hogy lelke nyugalmát megtalálja. Elhatározását négy, egymást követő élmény - egy életunt aggastyán, egy gyógyíthatatlan beteg, egy holttest és egy aszkéta látványa - váltotta ki; mindez az élet szenvedés teli és mulandó voltára figyelmeztette. Ezeknek az élményeknek hatására vállalta magára az aszkéták életét, mígnem lemondás teli bolyongásainak hetedik esztendejében, magadhai (Bihar) Gaja városkában, egy fügefa alatt, éjszakai elmélkedés folyamán elérte őt a "megvilágosulás" (bódhi): felismerte a dolgok végső összefüggését, a "négy nemes igazságot", ezzel megtalálta a megváltó gondolatot. Ezen az éjszakán vált "megvilágosodott" emberré, Buddhává. Hamarosan hirdetni kezdte a megváltás tanát. A Váránászi (Benáresz) közelében levő szárnáthi vadaskertben elmondta első prédikációját amelyben már formába öntötte tanítását. Az aszkétatársak odaadó hívei lettek. Majd újabbak és újabbak álltak mellé. Családja tagjai is követőivé váltak.

Prédikátorként 43 éven keresztül hirdette tanítását az indiai tájakon vezető vándorlásai alatt, egészen 80. életévében bekövetkezett haláláig. Tanítványokat gyűjtött maga köré, és a szenvedés lényegének megértésére és leküzdésére oktatta őket. Híveinek egy része egyedüli életcéljának a Buddha által mutatott út követését tekintette. Őket szervezte szerzetesrendbe (szangha). A próbaidő eltelte után fogadalom letételével, majd szigorú előírások (tíz parancsolat) megtartásával, gyónásokkal, vezeklésekkel folytatták a rendi életet. Később a szerzetesek rendje kiegészült női rendekkel is. A világi követők számára enyhébb előírásokat, viselkedési normákat szabtak.

A végcél mindenki számára a szenvedésektől való megszabadulás, a létkörforgásból való kikerülés, a nirvána állapotának elérése. A teljes felszabadultság állapota nem a halál után vagy a halállal nyerhető el, hanem az arra érdemes egyén megvilágosodásával. Törekedni kell erre. Buddha utolsó tanácsa is ez volt halála előtt. Az észak-indiai Kusínagara (ma Kászia) közelében megbetegedett. Teljes lelki békességben érte a halál. Holttestét elégették. Hamvait ereklyeként síremlékekben (sztúpa) helyezték el.

Buddha tanításának szükségszerű alkotóeleme a gondolatszabadság, mivel az ember megszabadulása (móksa) abban rejlik, hogy megvalósítsa az igazságot önmagában.  A bűn fogalma sem létezik olyan értelemben a buddhizmusban, mint más vallásokban. Minden rossz gyökere a nem tudás és a hamis szempontok. Értelmetlenségnek tartja azt kívánni: ne kételkedj hanem higgy. A "hiszek" kijelentés még nem jelenti azt, hogy értek és belátok valamit. Az élet szenvedéssel van teli. A szenvedés csak akkor szűnhet meg, ha a vágy és a többi szenvedély, amely az újramegtestesülést előidézi, maga is mind megszűnik. Ez csak fokozatosan, sok újjászületés során lehetséges, a megváltás felé való fokozatos előrehaladással. A sok létezés közepette az egyén megtisztul, újjászületésének előfeltételei egyre jobbak lesznek. A további előrelépés valószínűsége állandóan nő. Amikor egy lény létformáinak végén eléri a tökéletes szenvedélymentességet, befejeződik a világban való vándorlása. Halálakor megszabadul az újjászületéstől, eljut a nirvána örök nyugalmába. Buddha elismeri túlvilági lények létezését az égben és a szellemek birodalmában, valamint az alvilági lények létét a pokolban és a kísértetek birodalmában. Hangsúlyozza a világ összes jelenségének és lényének mulandóságát, s hogy a Földön és az égben minden szenvedéssel jár. Ezzel szemben azt állítja, hogy a szenvedés legyőzhető, a jó erősebb a rossznál, és létezik az örök boldogság nyugalmának állapota.

Buddha nem foglalkozott sem a lélek, sem az istenek létének kérdésével. Feleslegesnek tartott mindenféle áldozatbemutatást, himnuszéneklést. Az embert és nem az égi hatalmakat teszi felelőssé a létkörforgásból való kikerülés lehetőségéért. A világot nem teremtett világnak, hanem az oksági törvényeket alárendelt létezőnek fogja fel. A Buddha-tan lényege abban áll, hogy az emberi szellem felismeri felfogóképességének határát. A törekvés területét a felfogóképesség határán belül jelöli ki, vagyis az anyagi létben tanúsított erkölcsi magatartásban. A nirvánát, amely felé törekszik, nem teszi spekuláció tárgyává. Ez a fogalom csak az érzékelhető világ dolgainak és korlátainak megszűntét fejezi ki. Csak azt teszi világossá, hogy nem azonos a halállal és a meghalás semmivé válásával, mert már élve elérhető állapot, egy magasabb rendű szellemiség, a megfoghatatlan örökkévalóság állapotának elérése.

Öcsi az uszodában
Öcsike és a földigiliszta

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 07. szombat

Captcha kép