Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Bódai-Soós Judit

Andris és Asztra

Bódai-Soós Judit: Hóban, fagyban

Amikor a téli esték sötétsége egyre nagyobb és nagyobb falatokat harap le a nappalokból, mi mást is tehetne a gyermek, mint hogy anyja ölébe kucorodik és mesét hallgat?

Andris is éppen ezt tette a hideg, decemberi estéken. Édesanyja meséi varázslatos világokba repítették a kisfiút, olyan helyekre, ahol hírből sem ismerték azt a kínzó szegénységet, amiben ők éltek.
Andris édesapja már olyan régen meghalt, hogy a fiúcska szinte nem is emlékezett rá. Azóta édesanyjával tengődtek kettecskén, és bizony azt is kétszer meg kell gondolniuk egy-egy keményebb téli estén, hogy gyújthatnak-e villanyt, ha egy kicsit erősebben kell fűteniük. Vajon lesz-e elég pénzük kifizetni ezt a számlát is, meg amazt is?

Mégsem búslakodtak sokat, inkább beburkolóztak egy jó meleg takaróba, és elrepültek mesevilágba. Ott szabadon szárnyalhattak, bármit megtehettek, sosem éheztek, sosem fáztak. Andris azokat a meséket kedvelte legjobban, amik a csillagokról szóltak. Ilyenkor az ablakhoz húzódott, és amíg édesanyja mesélt, ő a csillagos eget bámulta. Teljes odaadással szeretett minden csillagot.

Asztra egészen apró csillagocska volt. Kíváncsi, vidám teremtés. Legszívesebben a vén Csillag Apó közelében keringett, és az ő meséit hallgatta. Csillag Apó a Földről mesélt Asztrának és az emberekről. Teli volt színes, vidám történetekkel, de sok-sok szomorú, fájdalmas mesét is ismert. Asztra szívből kacagott, és szívből zokogott – minden egyes történetet mélyen átélt. Csillag Apó meséin keresztül nagyon megszerette az embereket.

Ebben az évben, Karácsony szent estéjén úgy adódott, hogy Andris édesanyja Asztráról mondott mesét kisfiának, a csillaggyermek pedig a vén Csillag Apótól éppen Andris történetét hallgathatta meg.
A kis csillagról szóló mese kiröppent az ablakon, és elindult a sötét ég felé. A kisgyermekről szóló mese pedig a világűrt átszelve a Föld felé vágtatott. Aztán fél úton összeütköztek. Csillag Apó váratlanul elhallgatott, és Andris anyukája se mesélt tovább. Asztra a Földet bámulta, Andris az eget, és ebben a pillanatban hidat vert közéjük az egymás iránti szeretet. A szeretet, ami mindig Karácsonykor a legerősebb, most megszilárdult, és úttá vált, mely összekötötte az eget a földdel.
Andris és Asztra megbabonázva csodálták a jelenséget, majd mindketten ráléptek az útra, és elindultak egymás felé. A találkozás életük legcsodálatosabb élménye volt. Kézen fogva ballagtak végig az úton Asztra otthonához, ahol Andris megismerkedhetett Csillag Apóval és a világűr számtalan más, szebbnél szebb csillagával. Ajándékot is kapott tőlük, mégpedig egy nagy zsák csillagport.
– Mit kezdjek én ezzel? – kérdezte Asztrától.
– A csillagpor fényt ad a sötétben, meleget a hidegben – felelt mosolyogva a kis csillag. – Soha többé nem kell fáznod, és félned a sötéttől.
Ismét kézen fogták egymást, és most Andris otthonához mentek el együtt. A kisfiú bemutatta Asztrát az anyukájának, majd ő is megajándékozta a csillagot. Egy szép karácsonyi dalt adott neki. Előbb egyedül, aztán édesanyjával együtt énekelték el a dalt, és addig ismételték, amíg Asztra meg nem tanulta.
Lassan elérkezett az éjfél. Andris és Asztra elbúcsúztak egymástól. A kis csillag visszament az égre, aztán eltűnt a kettőjüket összekötő út. Ám azt mindketten tudták, hogy csak az út tűnt el, mert a kettőjüket összekötő szeretet eltéphetetlen, örökre megmarad.  

Időjós
Tarisznya, botocska

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. augusztus 18. vasárnap

Captcha kép