Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Beugrott egy percre

 Lecsek Ilona: Beugrott egy percre

 Furcsa, kurta falucska, ahol megtörtént valaha ez a történet. Igaz volt? Azt nem tudom, de ha elolvasod, megtudod:

Éldegélt ott Frédi a szöcske. Egy hatalmasra cseperedett naspolyafa aprócska odújában tengette életét. Nappal furfangos gondolatait próbálta megvalósítani.
A levegőben érezni lehetett nyárlopó közeledtét. Mintha, még a napocska is szundikált volna kicsit. Ködbe burkolódzott a táj, s a vidéket a sötétség leple belepte. Mégis, egy valakit ez nem érdekelt.
Lám- lám, lassan pirkadni kezdett.
Gyuri, a nagy tarajos, irdatlan hangosan ébresztőt fújt:
- Kukurikú, kukurikú, ki az ágyból, te lustaság. Kukurikú, kukurikú, elérkezett a nagy utazás!
Frédi meghallotta a kakas hangját, s egy elegáns ugrással már a közeli fatuskón landolt. Szerette ezt a helyet, mert innen belátta az egész környéket. Körbe pillantott s elkiáltotta magát:
- Szép és vidám reggelt mindenkinek!
Eszébe jutott, hogy tegnap a hátizsákját már megpakolta, de, egy igazán fontos dolog még hátra volt.
Kényelmesen leült az öreg dióbél foteljába. Mélyen gondolkodott, s tovább tervezte a napot. Ekkor egy hatalmas naspolya pottyant a tuskóra. Szöcskénk, úgy megijedt, hogy lepedőakrobata-mutatványokat végzett a levegőben a közeli faágak között. Teltek- múltak a percek, tele trapézjelenetekkel. Mindenki ámuldozva szemlélte ezeket. Aki látta, nem tudta, mi történhetett, mert ilyen hosszúra soha nem nyúlt Frédi reggelitornája. A nézelődők is sorra csak találgatták, mi lehet az ok.
A következő mondat észhez térítette:
- Csak nem gumibogyószörpöt ittál? – Nyávogta Bendegúz, a lusta kandúr két ásítás közben.
Az igazat megvallva, nem szerette a mindig izgága szöcskét. Jó párszor próbálta elkapni, de nem sikerült neki. Persze az ő alakjával már a fára mászás is nagy dolognak tűnt, nemhogy a futás vagy az ugrás. Az egereket sem hajkurászta már. Mindig tele volt az edénye mindenféle finomsággal, így egyre csak iperedett. Hiszen, Ő volt a ház asszonyának kedvence.
Hipp-hopp, és a szőrpamacs feje búbjára ugrott Frédi. Óvatosan lehasalt és lapos kúszásban haladva, fejjel lefelé a kandúr szemébe nézett.
- Halika, mondta mosolyogva.
Bendegúz úgy meglepődött hirtelen, hogy nem érzékelte, mi is történt valójában.
- Ez biztos, valami rossz álom lehet – morfondírozott. Sok ideje nem maradt, mert újra megszólalt a hang.
- Figyelj, nálam van a békepipa…. neked adnám, - folytatta a szöcske.
- Na, mit szólsz hozzá?
A kandúr kikerekedett szemekkel nézet szótlanul. Bár, megfordult az agyában, hogy most végre elkaphatná azt a közönséges szöcskét, de ez csak egy múló pillanat volt. Átgondolta a hallottakat. Arra az elhatározásra jutott, elfogadja a jelképes felajánlást. Hiszen Frédi nélkül, unalmas lenne az élete…
2018. 10. 12.
Ilpaki
Leónárdó és az új lakó
Kismajom az óvodában

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2020. augusztus 06. csütörtök

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/