Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://aranydio.com/

Beszélgetés Irene Gookkal a Lelkek Mezejéről

Farkas Cs. Tekla: Interjú Gulicska Irénnel 

Irene Gook, azaz Gulicska Irén a Lelkek Mezeje című meseregény szerzője


Szeretettel köszöntelek titeket, Kedves Olvasók!

Nemrég lehetőségem nyílt interjút készíteni Irene Gookkal, azaz Gulicska Irénnel, a Lelkek Mezeje című meseregény írójával. Mind a könyv, mind az Írónővel való beszélgetés inspiráló. Ebben a bejegyzésben ezt olvashatjátok.

Tekla: Kedves Irén! Üdvözöllek, szeretném Neked megköszönni, hogy időt szánsz rám és válaszolsz néhány kérdésemre a könyveddel kapcsolatban. Mielőtt rátérnénk arra, hogyan alkottad meg a történetet, kérlek, mondj pár szót magadról.

Irén: Könyvtáros végzettségem van. Jelenleg egy fogyatékos személyekkel foglalkozó intézetben dolgozom, mint könyvtáros, egyéni fejlesztő tanár. Hódmezővásárhelyen élek és egy alapítvány vezetőjeként találkozom olyan emberekkel, akik a szegénységen túl mindig új érzéseket, tanításokat adnak számomra. Ezekből táplálkozom a mindennapokban.

Tekla: 2017-ben adták ki a könyvedet, igényes soraidból ítélve sokat dolgoztál rajta, de mielőtt még Gréti útja megfogalmazódott Benned, írtál más műveket? Ha igen, mit?

Irén: A morzsák című önéletrajzi írást készítettem el, ami mind a mai napig bővül. Ennek csak egy cikkelyét olvashatták az emberek a Novum kiadásában. Tervezem a megjelentetését, de csak a Lelkek Meze c. mű második kötete után, melynek címe a Szív hídja. Ennek az előkészítésén dolgozom.

Tekla: Úgy általánosságban mit gondolsz a mesékről?

Irén: Szeretem a meséket, ha tanítanak, a lelkemet megmozgatják. Ám a mai világban nagyon sok a sablonos mese, amit a mai gyerekek unnak. Remélem, az enyém nem lesz ilyen.

Tekla: Amikor kezembe vettem a könyvet és elolvastam az első néhány oldalt, elöntöttek az érzelmek, rögtön magával sodortak a sorok. Már akkor tudtam legbelül, hogy Gréti csodálatos kicsi lány és bíztam abban, hogy magára talál az álomszerű kalandokban. De, hogyan is született meg a Lelkek Mezeje?

Irén: Egy reggel kikerékpároztam a határba. Az út során született meg bennem, hogy megírom. Gondolatban már dolgoztam rajta, de leírni csak a túra után akartam. Napi szinten sokszor nekiültem írni, felálltam, ismét leültem, hogy folytassam a történetet. Először csak a fő téma készült el, utána rajzolódott ki a táj, a lények háttér történetei.

Tekla: Olvasás közben pergőnek tűnt a történet. Mintha az izgalmas fordulatok akadály nélkül követnék egymást. Áruld el nekem, nehéz volt megírni?

Irén: Nagyon nehéz volt megírni, hiszen többet szerettem volna mondani, ám azzal unalmassá vált. Én magam tudom, a sok leírás unalmassá teszi a történetet, ekkor veszti el a gyermek érdeklődését is. Ez azt jelenti, leteszi a könyvet, amit soha többé nem vesz újra a kezébe. Ezt szem előtt kellett tartanom az írás közben. Így sok részt kihúztam. A mese azzal kezdődött volna, hogy leírom édesanyjával való utolsó napokat a haláláig. Ám szomorúan kezdeni egy mesét a történet, az olvasás akarásának a végét is jelenti. Ezért kihúztam.

Tekla: Ki a kedvenc szereplőd? Miért?

Irén: Axoló a kedvencem, Nyers, mégis szerethető kis figura. Ám a történetben mindenkinek megvan a helye, szerepe és az olvasó által keltett érzésvilág, mely a szívben tükröződik.

Tekla: Ki az a karakter, akin a legtöbbet dolgoztál?

Irén: Nincs ilyen. Minden karakter fontos volt számomra. Mindegyiket igazítottam, csiszoltam, addig, amíg magam nem éreztem a szívemben, hogy tiszta lett a figura. Azt adja át, amit szerettem volna. Persze ehhez kellett Édua is, az illusztrátorom, aki kérdésekkel bombázott egy-egy karakter leírásánál. Például Axolónál csak az utolsó pillanatban lett nemzetség. Megkérdezte Édua, neki miért nincs háttér története, amikor végig kíséri az útja során Grétit. Igaza volt. Hiszen Axoló az egyik fontos figura a történetben. Tükör a többiek előtt.

Tekla: Mesélj nekem egy kicsit Szikrázó Fényről. Miért pont négyszárnyú, ötlábú lény?

Irén: Szikrázó Fény Gréti tiszta lelke. A gyerekek lelke tiszta, míg meg nem fertőzi az „élet", a sok hamis kép a világról. Tiszta, míg engedik élni és nem akarják átformálni. Nos, ilyen a lény is. A szárny és a láb inkább a fantázia műve. Nem akartam hagyományost, hiszen egy gyermek lelke sem az. Varázslatos, fantáziadús, különleges. Ezt szerettem volna szimbolizálni ezzel az ábrázolással.

Tekla: Mi motivált arra, hogy megírd a regényt?

Irén: A lelkem motivált erre. Fontosnak tartottam, hogy beszéljünk gyerek nyelven az elvesztésről, annak feldolgozásáról, arról, hogy van tovább, csak meg kell találni a megfelelő utat és barátokat.

Tekla: Azt hiszem, ez a mese, mindenkinek mást jelent. Neked mit?

Irén: Nekem egy tiszta lelki vívódást és egy megoldás sorozatát. Ám ez csak egy út a sok közül. Mindenkinek a saját útját kell megtalálni. Erről szól a mű.

Tekla: Te adtál az embereknek a regénnyel. Tükröződik benne a gyerekek iránti szeretet, a hit a jóságban. De Neked mit adott ez a mese?

Irén: A mese a lelkem egyik fájdalmas pontjának kiírását adta. Az anya nélküli életem fájdalmát. Én másképp vesztettem el, de sokáig hiányzott az anyai ölelés, szeretet. Ám ezt az élet nekem is megadta a fogadott édesanyámmal.

Tekla: Mit szerettél volna bemutatni a történeten keresztül?

Irén: Az elfogadás nehéz útját.

Tekla: Hogy érzed magad a könyv megírása után?

Irén: Hiányérzetem van, ezért is lesz második kötet.

Tekla: Ha jól tudom, tartottál már könyvbemutatót. Mik a tapasztalataid, hogyan hat az olvasókra a regényed?

Irén: A felnőttek érdeklődők, a gyerekek kíváncsiak. Mindenkinek mást jelent, mindenki másképp olvasta. Ám pont ez volt a lényeg. Ez a mese mindenkinek mást mond, másképp ad. Ezért tartom értékesnek én magam is, minden ego nélkül.

Tekla: Említetted már, hogy lesz folytatás. Megtudhatom, hogy mit tervezel?

Irén: Újabb dilemma. Hogyan lehet elfogadni egy mostohaanyát, mostohatestvért, egy vak, süket öreg kutyát? Hogyan lehet megtanulni elfogadni, tisztán érezni minden előítélet nélkül? Erről fog szólni a mese. Itt már Gréti kicsit idősebb lesz, de teli lelki érzelmekkel, kérdésekkel. A Szív hídja adja meg a megoldást, ha megtalálják. Addig sok kalandban lesz részük és nem árulok zsákbamacskát, ha megírom, találkozunk néhány régi baráttal is.

Tekla: Hálás vagyok, hogy megosztottad velem gondolataidat. Úgy érzem, ez által közelebb kerültem Grétihez, a világához és egyben egy kicsit bepillantást nyerhettem a Te világodba is. Ennyit szerettem volna kérdezni, így Tőled és az Olvasóktól is elköszönök.

Remélem legközelebb is velem tartotok. Addig is szép napokat kívánok! Ha esetleg lemaradtatok a könyvajánlóról, itt megtekinthetitek: https://www.aranydio.com/kultura/konyv/irene-gook-lelkek-mezeje

A nagyravágyó halászné
Olvadó hóember

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. május 31. vasárnap

Captcha kép