Dió Magazin
Irodalmi és ismeretterjesztő portál

Az Ős meséje: A Nagy Amerikai Kicserélődés és a vendégízületesek

 Az Ős meséje: A Nagy Amerikai Kicserélődés és a vendégízületesek

 95 millió évvel ezelőtt, a 35 milliomodik ősszülőnk idejére az első 12. találkozáskor futunk össze a vendégízületes zarándokokkal.

Dél Amerikából érkeznek, amely akkoriban viszonylag nemrégen szakította el magát Afrikától s egy roppant nagy sziget volt. Pontosan az a fajta, amely kedvez a sajátos fauna kialakításának. A vendégízületesek, amelyekhez a tatuk, a lajhárok és hangyászok, valamint kihalt rokonaik tartoznak, meglehetősen furcsa emlőscsoport. Nevük csigolyáik egymáshoz kapcsolódásának sajátos módjára utal: ágyékcsigolyáik között több ízület található, amelyek a sokuk által űzött ásáshoz erősítik meg a hátgerincet.

A hangyászok közül, csak a Dél – Amerikaiak a vendégízületesek. Más emlősök , így a tobzoska és a fokföldi földimalac is hangyát esznek, s így pikkelyes hangyásznak, vagy hangyamedvének is nevezik őket.

Zoológiai szempontból Dél- Amerika egyfajta óriási Madagaszkár, melyhez hasonlóan ő is Afrikáról szakadt le, csak éppen nem a keleti, hanem a nyugati oldaláról. Az emlősök evolúciójának java részében Dél- Amerika is el volt vágva a világ többi részétől. Ez a csupán mintegy 3 millió évvel ezelőtt véget ért hosszú elkülönülés Dél- Amerikát egy óriási természeti kísérleti tereppé változtatta , amely páratlan és elragadó emlősfaunában csúcsosodott ki. Dél- Amerika faunája, hasonlóan Ausztráliához bővelkedett erszényesekben. Ők töltötték be a ragadozók ökológiai helyeit. Számos méhlepényes( nem erszényes) emlős is volt, köztük a tatuk, és más vendégízületesek, valamint számos, mára kihalt sajátosan dél- amerikai patás , amelyek a világ többi részének párosujjú és páratlanujjú patásaitól teljesen függetlenül alakultak ki.

A majmok és a rágcsálók talán két külön" tutajozással" kerültek Dél- Amerikába, jóval azután, hogy a kontinens elszabadult Afrikától. Mire megérkeztek, olyan kontinenst találtak, amelyet már sűrűn benépesítettek a sajátos emlősök.

A Panama- földszoros mindössze 3 millió évvel ezelőtti kiemelkedése vezetett a Nagy Amerikai Kicserélődéshez. Észak és Dél- Amerika eltérő flórája és faunája szabadon mozoghatott egymás között a földnyelv formálta folyosón. A két fauna gazdagodott ezzel, bár némi kiadás mindkét oldalon bekövetkezett.

A Nagy Amerikai Kicserélődés következtében találhatók ma tapírok ( páratlanujjú patások) és pekarik ( párosujjú patások) Dél- Amerikában, amelyek Észak- Amerikából jöttek, még ha ott a tapírok kihaltak is.

A kicserélődés miatt van ma jaguár Dél- Amerikában. Korábban nem éltek ott sem macskafélék, sem a ragadozók rendjének egyéb képviselői. Helyüket a ragadozó erszényesek töltötték be, amelyek némelyike elképesztően hasonlított a kardfogúakra ( valódi macskákra). A kicserélődés óta élnek tatuk Észak- Amerikában, köztük a Glyptodontes család, az óriástatuk, mulatságos, tweedsapkaszerűfejükkel és nagy tüskés végű farkukkal. Sajnos ők nemrégiben kihaltak, akárcsak az óriás földi lajhárok. Úgy tűnik a hangyászok nem jutottak el Észak- Amerikába.

Felhasznált irodalom: Richard Dawkins: Zarándoklat az élet hajnalához

Kép: nepszava.hu
Filmajánló: Családból is megárt a sok
Gyöngyből készült ékszerek

Kapcsolódó tartalom

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Lépj be
Vendég
2019. december 08. vasárnap

Captcha kép